Ádám László: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 28. - A Bakony és a Vértes holyvafaunája (Coleoptera: Staphylinidae) (Zirc, 2004)
A fajok felsorolása
Megtalálható a hegyvidék alacsonyabb régióiban, a dombvidéken és a síkságon. Melegkedvelő, üde-száraz erdőkben, elsősorban tölgyesekben fordul elő. Avarban és más növényi eredetű törmelékben él. Phloeocharidae (Erichson, 1839) - penészevőholyvák Phloeocharinae (Erichson, 1839) - penészevőholyvák [Phloeocharis hummleri Bernhauer, 1915] -. Bakony (Székessy 1938a; Tóth 19826); Bakony, BE. (Tóth 1980). Ezt a fajt Kréta szigetéről írták le, máshonnan azóta nem került elő. A Magyarországról származó egyetlen példány hitelessége fölöttébb kétes; valószínű, hogy a „Bakony" feliratú cédula tévedés folytán került erre az állatra. Phloeocharis subtilissima Mannerheim, 1830 - közönséges penészevőholyva 1.1. Gyulakeszi: Csobánc, Quercetum petraeae-cerris, 1996. VIII. 14., HH. (Horváth 1998). I. 3. Balatongyörök: Pad-kői-erdő, Quercetum pubescentis-cerris [Vicio-Quercetum pubescentis], 1995. V. 11., 1995. VI. 30., 1995. VIII. 13., HH. (Horváth 1998). II. 2. Zirc, LF. (Tóth 1980). 11.3. Balinka: Kisgyónbánya, rostálás, 1986. XI. 23., PA.; Balinka: Kisgyónbánya, rőzsekötegből, 1981. VI. 28., PA. Elterjedt a hegyvidék és a dombvidék zárt erdeiben, szórványosan előfordul azonban a síkság zárt erdeiben is (elsősorban a csapadékosabb éghajlatú tájakon, illetve a nagyobb folyók árterületén). Gyakori a bükkösök és a gyertyános tölgyesek övének nedves-üde erdeiben, ritkább a tölgyesek övének üde-száraz erdeiben. Vizes-nedves erdőkben (keményfaligetekben) is megtalálható. Elhalt lombosfák (pl. Acer, Alnus, Carpinus, Fagus, Fraxinus, Quercus, Ulmus) - ritkábban tűlevelűek (pl. Abies, Picea, Pinus) gombás tuskóján, törzsén és leváló kérge alatt, ritkán a korhadó fa belsejében, szuvak és más farontó rovarok járataiban, kivételesen gombák termőtestén, gombás avarban, hangyafészkek gombás törmelékében stb. fordul elő. Trichophyinae (Thomson, 1859) - pilláscsápúholyvák Trichophya pilicornis (Gyllenhal, 1810) - kis pilláscsápúholyva 1.1. Mindszentkálla: Öreghegy, 1994. III. 13-15., RI. 11.4. Fenyőfő, 1986. IV. 26., PA. A hegyvidék és a dombvidék nedves-üde erdeinek jellemző faja. Általában sehol sem gyakori, az alacsonyabb területeken pedig kifejezetten ritka. A hűvös, csapadékos éghajlatot, a sötét, nedves környezetet kedveli. Legtöbbször szűk völgyek, szurdokok alján, öreg bükkösökben, szurdokerdőkben, gyertyános tölgyesekben stb. fordul elő. Forrásbarlangok szádájában is megtalálták már. Alacsonyabbrendű gombákon (Myxomycètes; Ascomycotina; stb.), gombaspórákon, gombafonalakon él. Nedves növényi anyagokon (elhalt fák korhadékában és leváló kérge alatt, farontó rovarok elhagyott járataiban, vastag avarréteg alatt stb.) fordul elő.