Ádám László: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 28. - A Bakony és a Vértes holyvafaunája (Coleoptera: Staphylinidae) (Zirc, 2004)

A fajok felsorolása

Elterjedt a hegyvidéki alacsonyabb tájakon, a dombvidéken és a síkságon. Általában nagy számban fordul elö folyóvizek partján és alacsony árterén, friss vízzel átitatott vagy szárazodó, gyér növényzettel benőtt, homokos-iszapos nyers hordalékokon. Friss vizű tavak partján és szárazodó medrében, homokos-iszapos nyers üledékeken, ritkán iszapos vagy agyagos réti talajokon stb. is megtalálható. Az árnyékos környezetet, a pangóvizes, rosszul átszellőzött, sűrű növényzettel benőtt talajokat kerüli, néha azonban ilyen helyeken is ráakadhatunk. Többnyire növények levelei alatt, gyökerei között, talajrepedésekben stb. található. Tachyusa concinna Heer, 1839 - kecses cingárholyva 1.1. Kapolcs: Eger-víz, 1971. VII. 9, TL. Elterjedése, környezeti igénye és életmódja az előző fajéhoz hasonló; a két faj legtöbbször együtt fordul elő. A Tachyusa concinna valamivel nagyobb tűrőképességű: árnyékos környezetben, pangóvizes, rosszul átszellőzött, sűrű növényzettel benőtt talajokon is gyakoribb az előzőnél. Tachyusa constricta Erichson, 1837 - szúnyogképű cingárholyva I. 1. Kapolcs: Eger-víz, 1971. VII. 9, TL. II. 3. Bodajk: Gaja, 1971. IX. 24, TL. Elsősorban a hegyvidék és a dombvidék lakója, de a hűvösebb, csapadékosabb éghajlatú erdős tájak folyóvizei mentén helyenként a síkságra is leereszkedik. Folyóvizek parti zónájának, alacsony árterének homokos-iszapos áradmányain él. A ligeterdők jellemző állata; árnyékos helyeken patakmenti mocsarakban, magaskórós réteken stb. is megtalálható. Életmódja az előző fajokéhoz hasonló. Tachyusa objecta Mulsant et Rey, 1870 - szürke cingárholyva II.3. Bakonykúti, fénycsapdázás, 1999. VIII. 15, 1999. IX. 17, 2000. IV. 27, 2000. IV. 29, 2000. IV. 30, SzCs.; Bodajk: Gaja, 1971. IX. 24, TL. Megtalálható az alacsonyabb hegyvidéki régiókban, a dombvidéken és a síkságon. Álló- és folyóvizek parti zónájának, alacsony árterének üledékein, áradmányain, illetve legalább időszakosan felázott, elöntött talajain fordul elő. Többnyire gyepes élőhelyeken (mocsarakban, iszaplakó növénytársulásokban, lápokban, réteken, nedves legelőkön stb.), ritkábban vizes-nedves erdőkben található. Életmódja az előző fajokéhoz hasonló. Dacrila fallax (Kraatz, 1856) - selyemfényű cingárholyva I. 1. Tihany, fénycsapdázás, 1983. V-VI, TS. II. 3. Bakonykúti, fénycsapdázás, 1999. VIII. 11, SzCs. A hegyvidéken csak elvétve fordul elő az alacsonyabb régiókban, a dombvidéken szórványosan található, a síkságon elterjedt és elég gyakori. A meleg, száraz éghajlatú vidékek jellemző állata. Változó vízjárású - tavasszal és ősszel vizes-nedves, nyáron azonban kiszáradó - élőhelyeken (pl. egykori árterületeken, sekély tavak, pocsolyák gyér növényzettel benőtt homokos-iszapos partján és szárazodó medrében, réteken, szikeseken, nedves legelőkön) fordul elő. Elsősorban vizes-nedves növényi törmelékben található. Brachyusa concolor (Erichson, 1839) - egyszínű cingárholyva II.3. Bakonykúti, fénycsapdázás, 1999. VIII. 17, SzCs. Megtalálható a hegyvidéken, a dombvidéken és a síkságon, a magasabb régiókban azonban ritka vagy hiányzik. Álló- és folyóvizek partján fordul elő, többnyire friss víz-