Ádám László: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 28. - A Bakony és a Vértes holyvafaunája (Coleoptera: Staphylinidae) (Zirc, 2004)

A fajok felsorolása

Az alacsonyabb hegyvidék, a dombvidék és a síkság lakója. Elsősorban gyepekben fordul elő, de megtalálható erdőkben is (a sötét, hűvös, illetve a vizes-nedves élőhelyeket azonban kerüli). Bomló növényi anyagokon (avarban, fűgyökerek között, komposztban, szénatörmelékben stb.) él. Néha megtalálható hangyafészkek törmelékében, istállók alomjában stb. is. Ocyusini (Mulsant et Key, 1874) - fenyérholyvák Ocyusa (Deubelia) picina (Aubé, 1850) - szurokszínű fenyérholyva I. 1. Balatonfüred: Koloska-völgy, vízpart, 2000. V. 24, KCs. IIA Szápár, rostálás, 1981. II. 8, PA. és RI. II. 7. Oroszlány: Majkpuszta, tópart, 1997. V. 1, KCs. Elterjedt az alacsonyabb hegyvidéken, a dombvidéken és a síkságon. Többnyire allées folyóvizek mentén, friss vízzel időnként elöntött, sűrű növényzettel benőtt talajokon található, előfordul azonban változó vízjárású, időnként kiszáradó élőhelyeken is. Erdőlakó állat, de néha gyepekben (mocsarakban, nedves réteken, nedves legelőkön stb.) is ráakadhatunk. Nedves növényi anyagokról (pl. avarból, elhalt fák korhadékából, víz által partra sodort uszadékból), illetve kövek, fadarabok stb. alól gyűjthető. Meoticini (Seevers, 1978) - televényholyvák Meotica exilis (Gravenhorst, 1806) - közönséges televényholyva 1.1. Tihany, 1941. V. 15, KZ. és SzV. (Székessy 19436). 1.2. Sóly (Kuthy 1897). Magyarországon ez a leggyakoribb Meotica faj. Elterjedése, környezeti igénye és életmódja a következő fajéhoz nagyon hasonló. Meotica filiformis (Motschulsky, 1860) [Meotica capitalis Mulsant et Rey, 1873; M. apicalis G. Benick, 1954; M. clavata G. Benick, 1954; M. bucephala Scheerpeltz, 1954] - busafejü televényholyva I. 1. Pécsely, rostálás, 1982. III. 29, PA. és RI. II. 2. Bakonybél: Szömörke, rostálás, 1983. XI. 12, PA. A hegyvidéken ritka (a magasabb régiókban többnyire hiányzik), a dombvidéken, illetve a síkságon elterjedt és gyakori. Nedves-üde erdők bomló növényi maradványokban gazdag talaján gyakori, humuszban szegény talajokon, száraz erdőkben ritka. Elvétve nedves-üde gyepekben is előfordul. Avarban, elhalt fák korhadékában, fűgyökerek között, humuszban, szénatörmelékben, víz által partra sodort uszadékban stb. található. Ocaleini (Thomson, 1859) - partfutóholyvák Ocalea badia Erichson, 1837 - közönséges partfutóholyva 1.1. Kékkút, 1968. IV. 15, TL. 1.2. Sóly (Kuthy 1897). II.2. Bakonyjákó: Laposok, 1965. X. 25-29, PaJ.; Bakonyszücs: Köris-hegy, 1992. III. 8, PA.; Csesznek: Kő-árok, avarból futtatva, 1957. XI. 1, PaJ.; Eplény, rostálás, 1982. I. 31, PA. és RL; Farkasgyepű, őserdő, 1975. III. 21-V. 9, 1975. VI. 10-XII. 9, 1975. X. 13-XI. 12, TL.; Farkasgyepű, Fagetum sylvaticae [Daphno-Fagetum sylvati-