Ádám László: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 28. - A Bakony és a Vértes holyvafaunája (Coleoptera: Staphylinidae) (Zirc, 2004)

A fajok felsorolása

II.2. Farkasgyepű, Fagetum sylvaticae [Daphno-Fagetum sylvaticae], talajcsapdázás, 1977. VII. 8—

VIII. 8, TL.; Hárskút: Ráktanya, felhagyott almáskert, talajcsapdázás, 2003. IX. 30, KCs.; Porva: Generál-erdő, 1971. X. 2, TL.; Zirc: Cuha, talajcsapdázás, 2000. V. 23-VI. 25, KCs. II.4. Bakonygyirót (Balog és társai 2003); Bakonygyirót, erdő, talajcsapdázás, 2001. VI. 6, 2001. VI. 22, 2001. VII. 8, 2001. VIII. 10, KCs.; Bakonygyirót: Sertéstói-dülő, almáskert, talajcsapdázás, 2000. VIII. 10, 2001. VII. 25, KCs. 11.6. Szár: Fáni-völgy, 250 m, Corydali-Aceretum pseudoplatani, rókadögről, 1996. IV. 30, ÁL.; Vértessomló: Szarvas-kút, talajcsapdázás, 2000. VI. 17-VII. 22, KCs. és MoO. 11.7. Oroszlány, park, 1994. V. 16, KCs.; Vértessomló: Itató-dülő, 2000. VI. 17-VII. 22, KCs. és MoO. Elterjedt a hegyvidék, a dombvidék és a síkság erdős tájain, a magasabb régiókban azonban ritka vagy hiányzik. Gyepekben és erdőkben egyaránt előfordul, a sötét, hűvös, illetve a vizes-nedves élőhelyeket azonban kerüli. Főleg dögön él, de ritkán komposztban, rothadó növényi maradványokon stb. is megtalálható. Aleochara (Aleochara) lateralis Heer, 1839 [Aleochara crassicornis Lacordaire, 1835, nec Gyllenhal, 1827; A. rufipennis Erichson, 1839, nec Stephens, 1832; A. haematoptera Kraatz, 1858; A. rufipennis var. ripicola Mulsant et Rey, 1874] - partlakó fürkészholyva [vastagcsápú trágyaholyva] I. 1. Lovas: Király-kút-völgy, patakpart, 2000. VI. 6, KCs.; Tihany, 1939. VI. 21, BF. (Székessy 19436); Zánka: Cserkúti-patak, 1996. V. 3, KCs. II. 2. Fenyőfő: Kék-hegy, 1983. V. 1, RI. II.4. Bakonygyirót: Sertéstói-dűlő, almáskert, talajcsapdázás, 2001. VII. 8, KCs.; Bakonyszentlászló,Pinetum

sylvestris dicranetosum [Dicrano-Pinetumsylvestris], 1957. VI. 14, PaJ. 11/7. Oroszlány: Gesztesi-patak, 1997. VIII. 24, KCs. Elterjedt a hegyvidék, a dombvidék és a síkság álló- és folyóvizei mentén. Pangóvizes vagy időnként friss vízzel elöntött, többnyire sürü növényzettel benőtt helyeken (mocsarakban, lápokban, nedves réteken, nedves legelőkön, vizes-nedves erdőkben stb.) él, megtalálható azonban kavicsos-homokos, gyér növényzettel benőtt áradmányokon is. Többnyire kavicsok között, vizes-nedves növényi törmelékben, víz által partra sodort uszadékban stb. fordul elő. Aleochara (Aleochara) laticornis Kraatz, 1856 - vöröscsápú fürkészholyva II.2. Németbánya, vadászház, Fagetum sylvaticae [Daphno-Fagetum sylvaticae], dögcsapda, 1963. VIII. 22-25, PaJ. Szórványosan fordul elö a hegyvidék alacsonyabb régióiban, a dombvidéken és a síkságon. A meleg, száraz éghajlatú vidékek jellemző állata. Elsősorban üde-száraz gyepekben él, néha azonban melegkedvelő, üde-száraz erdőkben is megtalálható. Leginkább dögökön akadhatunk rá. Aleochara (Euryodma) brevipennis Gravenhorst, 1806 [Aleochara Carnivora auct, nec Gravenhorst, 1802] - mocsári fürkészholyva 1.1. Tihany: Külső-tó, talajcsapdázás, 2000. VII. 24-VIII. 2, 2000. VIII. 2-IX. 14, KCs. 1.3. Keszthely, búzaföld, talajcsapdázás, 1995. IV. 10-V. 2, SZs.