Ádám László: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 28. - A Bakony és a Vértes holyvafaunája (Coleoptera: Staphylinidae) (Zirc, 2004)

A fajok felsorolása

nyőfő: Kisszépalmapuszta, rostálás, 1982. XII. 12, PA. és SzD.; Fenyőfő: Kisszépalmapuszta, rostálás, 1983. I. 15, PA.; Olaszfalu, rostálás, 1981. II. 7, PA. és RL; Porva, 1954. III, LR. (Tóth 1982a); Porva, rostálás, 1982. XII. 12, PA. és SzD.; Porva, rostálás, 1983. I. 15, PA.; Zirc (Székessy 1943a); Zirc, KD. (Tóth 1982a); Zirc, PáJ. (Tóth 1982a); Zirc, 1956. X. 8, LR. (Tóth 1982a); Zirc: Pintér-hegy, talajcsapdázás, 2000. V. 26, KCs. 11.3. Balinka, rostálás, 1982. I. 10, PA. és RL; Balinka, rostálás, 1983. XI. 13, PA.; Balinka: Gaja, rostálás, 1981. I. 3, PA. és RL; Balinka: Kisgyónbánya, rostálás, 1986. XI. 23, PA.; Balinka: Kisgyónbánya, rothadó káposzta alól rostálva, 1989. IV. 3, PA.; Balinka: Kisgyónbánya, rőzsekötegből, 1981. VI. 28, PA. 11.4. Bakonygyirót, erdő, talajcsapdázás, 2000. V. 4, 2000. VI. 15, 2001. IV. 27, KCs.; Fenyőfő, rostálás, 1983. I. 15, PA.; Szápár, rostálás, 1981. II. 8, PA. és RL 11.5. Pannonhalma: Jánosháza, tómeder, 1997. VII. 1, KCs. 11.6. Vértessomló: Szarvas-kút, talajcsapdázás, 2000. V. 27-VI. 17, 2000. VI. 17, KCs. és MoO. 11.7. Oroszlány: Gesztesi-patak, 1996. X. 15, KCs.; Oroszlány: Gesztesi-patak, patakpart, sáscsomókból, 1995. III. 4, KCs.; Oroszlány: Majki-hegy, 238 m, cseres tölgyes, rostálás, 1995. II. 26, KCs.; Oroszlány: Majki-tavak, 1997. VI. 24, 1997. X. 10, KCs.; Oroszlány: Majkpuszta, sasos, 1996. VI. 27, KCs.; Oroszlány: Majkpuszta, tópart, 1997. VI. 1, KCs.; Oroszlány: Pénzes-forrás, 1998. IV. 4, KCs. IV. Balatonalmádi: Balaton, 2000. V. 16, KCs.; Balatonalmádi: Lozsánta, füzes, talajcsapdázás, 2000. VII. 12-VIII. 16, 2000. VIII. 16-IX. 14, HB. és KCs.; Zánka: Balaton, 1996. V. 3, KCs. Elterjedt a hegyvidék, a dombvidék és a síkság erdős tájain. Zárt erdőkben - különösen tölgyesekben - a leggyakoribb holyvák közé tartozik. Néha nedves-üde gyepekben stb. is előfordul. Legnagyobb tömegben avarban található, de más növényi anyagokon (komposztban, korhadó fában, szénatörmelékben stb.) sem ritka. Rugilus similis (Erichson, 1839) - sárgalábú cérnanyakúholyva 1.1. Káptalantóti: Cseres-hegy, Quercetum petraeae-cerris, 1995. VI. 30, HH. (Horváth 1998); Mindszentkálla: Hajagos, fás legelő, 1995. V. 11, HH. (Horváth 1998); Tihany: Belső-tó, 2000. VI. 4, KCs. I. 3. Balatongyörök: Garga-hegy, Quercetum pubescentis-cerris [Vicio-Quercetum pubescentis], 1996. VIII. 14, HH. (Horváth 1998); Keszthely (Székessy 1943a); Keszthely, GyJ. (Tóth 1982a; Horváth 1998); Keszthely, búzaföld, talajcsapdázás, 1995. IV. 10-V. 2, SZs. ILI. Öcs: Nagy-tó, egyelés, 2002. V. 15, KCs.; Pula: Kis-Sás-tó, egyelés, 2002. VI. 12, KCs. II. 2. Eplény: Malom-völgy, 1974. V. 13, TS. Megtalálható a hegyvidéken, a dombvidéken és a síkságon. A vizes, nedves és üde talajokat kedveli, és inkább a gyepes élőhelyek jellemző állata. Mocsarakban, lápokban, réteken, nedves legelőkön stb. él; ritkán vágásokon, erdőkben is fellelhető. Fűgyökerek között, komposztban, nedves növényi törmelékben, víz által partra sodort uszadékban stb. fordul elő.