Dulai Alfréd: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 27. - A Dunántúli-középhegység hettangi és kora-szinemuri (kora-jura) brachiopoda faunája II. Rendszertani leírások (Zirc, 2003)

Rendszertani leírások

10. ábra: A Lobothyris andleri (OPPEL) (Szentgál, Tűzköves-hegy) sorozatcsiszolatának jellemző metszetei. Fig. 10. Transverse serial sections of Lobothyris andleri (OPPEL) (Szentgál, Tűzköves Hill). rint az andleri nehezen különíthető el a L. delta-tól, de az andleri kisebb, mindkét teknő egyformán vastag és konvex, és a csőr gyengébben kifejlett. VÖRÖS et al. (2003) az ausztriai Mondsee környékéről szélesebb és keskenyebb formák előfordulását egyaránt jelzik. ORMÓS (1937) a „Terebratula" punctata alfajaként, csak a szövegben említette az andleri jelenlétét a Kék-hegy faunájában. KOCH (1909) Tatáról, VÍGH GY. (1913) a Pilisből, PETERHANS (1926) a Briançonnais zónából, PEVNY (1966) a Kis-Kárpátokból, GEORGESCU (1993) pedig a KeletiKárpátokból ismertette ábrázolás nélkül. A póckői szelvényből előkerült brachiopodák kisebbek az irodalomból és az egyéb hazai lelőhelyekről ismert alakoknál, valószínűleg juvenilis példányokról van szó. A L. andleri a hettangi és a kora-szinemuri lelőhelyek mellett ismert a hazai késő-szinemuriból és a kora-pliensbachiból is (VÖRÖS, 1982, 1997).