Dulai Alfréd: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 27. - A Dunántúli-középhegység hettangi és kora-szinemuri (kora-jura) brachiopoda faunája II. Rendszertani leírások (Zirc, 2003)

Rendszertani leírások

nála túlságosan kerekded az általános formához képest. Di STEFANO (1891), TRAUTH (1909), KOCH (1909), VÍGH GY. (1913), KULCSÁR (1914), PEVNY (1966), AGER (1991), GEORGESCU (1993), valamint UCHMAN & TCHOUMATCHENCO (1994) ábrázolás nélkül említik a fajt. MANTEA et al. (1982) leírás nélkül ábrázoltak egy töredékes példányt a Biharhegységből. VÍGH G. (1943) kerekded körvonalú formákat említett ábrázolás nélkül a Gerecséből. ORMÓS (1937) néhány töredékes példányt ismertetett a Kék-hegyről, de ugyanakkor jelezte a punctata alfajának tekintett andleri jelenlétét is. VÖRÖS et al. (2003) a Schafberg lejtőjéről említik a punctata-t. Elterjedés: A L. punctata és különböző alfajai a szinemuri és az aaleni emeletek közötti intervallumban fordulnak elő. VÖRÖS (1982) a tágabb értelemben vett punctata fajt említette a Bakonyban a pliensbachi emelet Jamesoni, Stokesi és Margaritatus Zónájából. Eddig az alábbi előfordulásai ismertek: ÉNy-Európa (Nagy-Britannia, Németország), Északi Mészkőalpok (Hierlatz, Schafberg), Déli-Alpok (Belluno, Bergamo, Lugano, Saltrio, Gozzano, Lombardia), Északi-Appenninek (Monte Pisano), Szicília (Taormina, Erice?), Nyugati-Kárpátok (Kostelec, Kis-Kárpátok), Danubikum (Szvinyica), Stara Planinahegység, Bihar-hegység, Keleti-Kárpátok (?), Dél-Bánát (?), Törökország (?), Dunántúliközéphegység (Bakony, Gerecse, Tata, Pilis). Lobothyris ? sospirolensis (UHLIG, 1879) (13. ábra; XIII. tábla 10-12.) 1879 Waldheimia sospirolensis n. sp. - UHLIG: p. 28, pl. 3, figs. 1-6. 1993b Lobothyris ? sospirolensis (UHLIG) - DULAI: p. 39, pl. 2, fig. 2. Anyag: Kőris-hegy, Kardosréti Mészkő (1); Kávás-hegy, Kardosréti Mészkő (4). Méretek: Az ábrázolt példány (Eplény, Kávás-hegy) méretei a következők: hosszúság (mm): 16,3 szélesség (mm): 10,0 vastagság (mm): 10,0 Külső morfológia: Kis vagy közepes méretű, elliptikus körvonalú forma, a mellső szegélynél azonban egyenes. A búb nyílásszöge körülbelül 55°. A hosszúság sokkal nagyobb, mint a szélesség, míg a vastagság és a szélesség azonos értéket mutat. Bikonvex forma, a két teknő azonos mértékben domború. A maximális szélesség a mellső peremtől számított 1/3 hosszúságnál, a maximális vastagság a hosszúság felénél található. A csőr nagy méretű, felálló és csuklya-szerű. A pediculáris teknőn látható erős csőrélek a hosszúság 2/3-áig követhetők. Kevésbé erős csőrélek figyelhetők meg a brachiális teknőn. A planareák hosszúak és mélyek. Az oldalsó komisszura egyenes és a planarea közepén fut. A mellső komisszura egyenes. A példányok doboz-szerű megjelenésűek. Belső morfológia (13. ábra): Gyenge nyélgallér észlelhető. Foglemezek nincsenek. A fogak rövidek és keskenyek. A fogmedrek szélesek, de nem mélyek. Mediánszeptum nincs. A belső zárlemezek keresztmetszete kezdetben ívelt, majd enyhén szögletessé válik. A krura nyúlványok nem magasak. Az összekötő szalag letörött. Megjegyzések: A tárgyalt fajt eredetileg „Waldheimia" sospirolensis néven írta le UHLIG (1879). A Bakonyból előkerült példányok külső megjelenésükben nagyon hasonlítanak UHLIG anyagára, de a belső morfológiai tulajdonságok a Lobothyris nemzetségre utalnak. Az egyetlen különbség, hogy a hurok hosszabb, mint a Lobothyris példányoknál általában