Dulai Alfréd: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 27. - A Dunántúli-középhegység hettangi és kora-szinemuri (kora-jura) brachiopoda faunája II. Rendszertani leírások (Zirc, 2003)

Rendszertani leírások

Külső morfológia: Közepes vagy nagy méretű, elliptikus körvonalú forma, amely a mellső szegélynél enyhén szögletes. A hosszúság jóval nagyobb, mint a szélesség, míg a vastagság a hosszúság 3/4-e. A búb nyílásszöge körülbelül 70°. Bikonvex forma, a két teknő azonos mértékben domború. A maximális szélesség és a maximális vastagság a hosszúság felénél mérhető. A búb kis méretű, hegyes és felálló. A pediculáris teknőn gyenge csőrélek futnak a hosszúság 1/3-áig. Az oldalsó és a mellső komisszura egyenes. A héj felszíne mindkét teknőn sima. Belső morfológia (12. ábra): Az ábrázolt példánynál nincs nyélgallér, de néhány másik megcsiszolt brachiopodánál előfordult. Foglemezek nincsenek, így a búbüreg és a delthyriális üreg nem különül el. A delthyriális üreg keresztmetszetben kör alakú. A fogak kicsik és tagolatlanok. Mediánszeptum nem észlelhető. A fogmeder kezdetben keskeny és mély, később szélesebbé és sekélyebbé válik. A belső zárlemezek kezdetben egyenesek, később enyhén íveltté válnak. A krura nyúlványok magasak, de nem szélesek. Az összekötő szalag magas és keskeny. Egy fodros másodlagos kallusz alakult ki az összekötő szalag végénél. Megjegyzések: A Kardosréti Mészkő leggyakoribb brachiopoda faja, mind a lelőhelyek számát, mind a példányszámot tekintve. A külső morfológiai tulajdonságok eléggé változatosak. Már BÖCKH (1874) eredeti leírásában is több különböző forma szerepel ezen a néven. A 11. és a 12. ábráján megnyúlt, lekerekített pentagonális körvonalú példányok láthatók, a 13. ábra esőcsepp alakú (kissé hasonlít a complanata fajra, de nem annyira lapos), míg a 14. ábra egy nagyon megnyúlt brachiopodát mutat. BÖCKH leírása szerint a pediculáris teknő erősebben domború, mint a brachiális, de ezt sem az ábrái, sem az újonnan gyűjtött példányok nem igazolták. Ugyanez érvényes arra a megállapítására, hogy a körvonal a mellső peremnél néha konkáv. A külső morfológiai bélyegek alapján BÖCKH (1874) rokonságot tételezett fel a punctata fajjal, amit a későbbi belső morfológiai vizsgálatok is igazoltak. BÖCKH típuspéldányai sajnos nem találhatók a Magyar Állami Földtani Intézet típusgyűjteményében. DE ALESSANDRT (1903) erősen megnyúlt és lekerekített formát ábrázolt, amelyben keverednek BÖCKH (1874) különböző példányainak jellegei (BÖCKH 14. ábrájának megnyúltsága és a 13. ábrájának lekerekítettsége). GAETANI (1970) brachiopodáinál a körvonal az oldalsó peremeknél lekerekített, nem észlelhető olyan enyhe szögletesség, mint BÖCKH 12. és 14. ábrájánál. ALMÉRAS (1964) a. Zeilleria nemzetségbe sorolta a tárgyalt fajt, de a belső morfológiai tulajdonságok egyértelműen a Lobothyris nemzetségre utalnak mind a vizsgált hazai anyagnál, mind GAETANI (1970) olaszországi és SIBLÍK (1993b) ausztriai példányainál. Az ovatissima fajtól kisebb mérete és keskenyebb csőre alapján különíthető el. Kissé hasonlít GEYER (1889) „Terebratula" juvavica faja is, de az éles csőrélek alapján különbséget lehet tenni a két faj között. Elterjedés: A L. ovatissimaeformis a hettangi emeletre jellemző, előfordulása a szinemuriban bizonytalan. A vizsgált fajt eddig az Északi Mészkőalpokból (Steinplatte), a DéliAlpokból (Bergamo) és a Dunántúli-középhegységből (Bakony) írták le. Lobothyris punctata (SOWERBY, 1812) (XIII. tábla 7-9.) 1837 Terebratula punctata SOWERBY - SOWERBY: p. 32, pl. 15, fig. 4. 1871 Terebratula punctata SOWERBY - QUENSTEDT: p. 322, pl. 46, figs. 25-27. 1885 Terebratula punctata SOWERBY - PARONA: p. 249, pl. 3, figs. 16-25, pl. 4, figs. 1-19. 1886 Terebratula punctata SOWERBY - Di STEFANO: p. 82, pl. 3, figs. 21-30.