Dulai Alfréd: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 27. - A Dunántúli-középhegység hettangi és kora-szinemuri (kora-jura) brachiopoda faunája II. Rendszertani leírások (Zirc, 2003)

Rendszertani leírások

1971 Serbiothyris andleri (OPPEL) - SUCIC-PROTIC: p. 27, pi. 10, figs. 1-5, pi. 29, fig. 1, pi. 39, fig. 2. 1993b Lobothyris andleri (OPPEL) - DULAI: p. 37, pi. 2, fig. 4. 1999 Lobothyris andleri (OPPEL) - SIBLÍK: p. 432, pi. 4, fig. 5. 1999 Lobothyris andleri (OPPEL) - BÖHM et al.: p. 201, pl. 30, fig. 7. non: 1910 Terebratula punctata SOWERBY var. Andleri OPPEL - VINASSA DE REGNY: p. 184, pi. 7, fig. 14. Anyag: Kőris-hegy, Kardosréti Mészkő (1); Páskom, Kardosréti Mészkő (1); Cuhavölgy, Kardosréti Mészkő (1); Szesztra-hegy, Kardosréti Mészkő (1); Alsó-Hajag, Kardosréti Mészkő (1); Tűzköves-hegy, Kardosréti Mészkő (4); Márkó, Som-hegy, Isztiméri Mészkő (3); Póckő, Pisznicei Mészkő (3); Kisgerecse, Pisznicei Mészkő (5). Méretek: Az ábrázolt példány (Bakonybél, Kőris-hegy) méretei a következők: hosszúság (mm): 24,0 szélesség (mm): 19,0 vastagság (mm): 12,8 Külső morfológia: Közepes vagy nagy méretű, elliptikus körvonalú forma. A mellső perem egyenes. A hosszúság jóval nagyobb, mint a szélesség, míg a vastagság alig nagyobb a hosszúság felénél. A búb nyílásszöge körülbelül 80°. Bikonvex forma, a teknők azonos mértékben domborúak. A maximális szélesség és a maximális vastagság a hosszúság felénél található. A búb viszonylag nagy méretű és felálló. A pediculáris teknőn gyenge csőrélek láthatók, amelyek a hosszúság 1/3-áig követhetők. Az oldalsó és a mellső komisszura egyenes. Mindkét teknő felszíne sima. Belső morfológia (10. ábra): Gyenge nyélgallér észlelhető. Mindkét teknő belső felszínén vastag, szálas másodlagos rétegek képződtek. Foglemezek nincsenek, így nem különül el a búbüreg és a delthyriális üreg. A fogak hosszúak és keskenyek, a fogmeder keskeny és mély. Mediánszeptum nincs. A belső zárlemezek keresztmetszetben enyhén íveltek. A krura nyúlvány magas és keskeny, az összekötő szalag magas és széles. Két tüske fejlődött ki az összekötő szalag bázisánál. Megjegyzések: A Lobothyris nemzetséget részletesen vizsgálta többek között SUCIC-PROTIC (1971), ALMÉRAS & MOULAN (1982), COOPER (1983), AGER (1990), valamint ALMÉRAS & FAÚRÉ (2000), akik ide sorolták SUCIC-PROTIC (1971) számos új nemzetségét: Pyrenaica, Serbiothyris, Senokosia, Pirotothyris, Mirisquamea. SUCIC-PROTIC (1971) az andleri-t a Serbiothyris nemzetségbe helyezte. A „Terebratula" andleri-t OPPEL (1861) írta le egy kissé megnyúlt, de lekerekített körvonalú példány alapján. GEYER (1889), TRAUTH (1909) és sokan mások a „Terebratula"

punctata alfajának tekintették a vizsgált taxont. PARONA (1880) példánya rövidebb és a körvonala is eltér kissé OPPEL (1861) ábrájától: a mellső peremnél nem egyenes, hanem domború; a mellső perem felőli nézetben az oldalsó peremek lekerekítettek, míg OPPEL (1861) példányánál élesen kiugró perem látható. VÍGH G. (1943) példánya a külső morfológia alapján beillene az andleri fajba, de meghatározását bizonytalanná teszi, hogy a szövegben mediánszeptum jelenlétét említi. RÁILEANU & IORDAN (1964) ábráján jóval keskenyebb a búb, mint a L. andleri fajnál jellemző. VINASSA DE REGNY (1910) példánya rövid, pentagonális körvonalú, és a teknők kevésbé domborúak. A külső morfológia alapján a Z. mutabilis fajhoz közelít, a pontos meghatározáshoz ismerni kellene a belső morfológiai tulajdonságokat is. BÖHM et al. (1999) az adneti anyagból egy lekerekített körvonalú példányt ábrázoltak, míg a hazai brachiopodák általában subpentagonális körvonalúak. SIBLÍK (1999) sze-