Dulai Alfréd: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 27. - A Dunántúli-középhegység hettangi és kora-szinemuri (kora-jura) brachiopoda faunája II. Rendszertani leírások (Zirc, 2003)

Rendszertani leírások

tók. Az interarea felszíne enyhén homorú. A pediculáris teknőn megfigyelhető egy enyhén bemélyedő árok. Szélessége a teljes szélesség 1/3-át öleli át, mélysége alig 1-2 mm. Az árok peremein legömbölyített, elmosódó élek vannak. Az árok a komisszura síkjától a búbig követhető, de a búb felé haladva egyre gyengébben észlelhető. A teknő felszíne gyengén bordázott (20-24). A bordák alig emelkednek ki a teknők felszínéből, és csak a komisszura közelében figyelhetők meg. A mellső perem mentén 3-4 erős növekedési ránc látható. Megjegyzések: A Callospiriferina nemzetséget ROUSSELLE (1977) írta le, és a pinguis-t bevonta a tumida szinonimlistájába. BÖHM et al. (1999) szintén felhívják a figyelmet arra, hogy a tumida és a pinguis nevezéktani problémáját már ROUSSELLE (1977) megoldotta (a pinguis preokkupált név). A magyarországi példányok eléggé változatosak a csőr nyílásszöge, a csőr görbültsége és az árok kifejlődése tekintetében. Különböző lehet a bordák erőssége és esetleg a száma is. BÖCKH (1874) a márkói Som-hegyről is említette a pinguis előfordulását, de az új gyűjtés során nem került elő hasonló forma. BÖCKH meghatározását bizonytalanná teszi, hogy radiális bordázat nem látszik az ábrázolt példányon. HOFMANN (1884) a Teke-hegyen találta meg a pinguis néven említett formát. RÁILEANU & IORDAN (1964) a Spiriferina tumida fajon belül 3 alfajt is elkülönítettek (ascendens, acuta, haueri), melyek közül az utóbbi emlékeztet leginkább a vizsgált példányokra, a többi rajzon szinte teljesen hiányoznak a bordák. SIBLÍK (1999) azonban már külön faxonként említi a Callospiriferina haueri-t, és ide sorolja RÁILEANU & IORDAN (1964) példányát is. Megfelelő anyag hiányában ebben a kérdésben nem tudok állást foglalni. SUCIC-PROTIC (1971) typica alfaja esetében a 18. tábla 2. és 3. ábrája hasonlít a hazai anyaghoz, míg az 1. ábrán lévő példány túl konvex, a 4. ábrán pedig nagyon mély, és erős peremekkel rendelkező árok látható a pediculáris teknőn. A haueri alfajként ábrázolt példányoknak túlságosan magas és kihegyesedő a csőre. MANCENIDO (1981) példányain a bordák sokkal erősebbek, mint a bakonyi anyagnál. MANTEA et al. (1982) leírás nélkül közöltek rossz minőségű ábrákat. UROSEVIC & RADULOVIC (1990) leírás nélkül ábrázolták a tumida-t a Stara Planina-hegységből, de példányuknak a csőre nem hajlik be, hanem felálló (pl. 1,17. a). BÖHM et al. (1999) ábrázolás nélkül ismertetnek hasonló formát Adnet területéről. GEORGESCU (1993) leírás és ábrázolás nélkül említette a tumida-t az Erdélyi-középhegységből. VÖRÖS (1997) a bakonyi felső-szinemuri képződményekben is megtalálta a tárgyalt fajt. Elterjedés: A Callospiriferina pinguis a felső-hettangi, szinemuri és pliensbachi képződményekre jellemző. A tumida ALMÉRAS (1964) szerint a felső-szinemuri és a doméri kőzetekben fordul elő. Eddig ENy-Európából (Anglia, Franciaország, Németország, Spanyolország), az Északi Mészkőalpokból (Hierlatz, Adnet?), a Déli-Alpokból (Saltrio), Szicíliából (Taormina), Romániából (?), Bulgáriából, Jugoszláviából (?), Argentínából (?) valamint a Dunántúli-középhegységből (Bakony) írták le. PENNOSPIRIFERINOIDEA főcsalád DAGYS, 1972 LEPISMATINIDAE család Xu & Liu, 1983 DISPIRIFERININAE alcsalád CARTER, 1994 DISPIRIFERINA nemzetség SIBLÍK, 1965 Dispiriferina segregata (Di STEFANO, 1886) (XI. tábla 8-10.) 1886 Spiriferina segregata n. sp. - Di STEFANO: p. 44, pl. 1, fig. 18. 1891 Spiriferina segregata Di STEFANO - Di STEFANO: p. 173, pl. 1, figs. 8-12. ? 1930 Spiriferina segregata Di STEFANO - DE GREGORIO: p. 43, pi. 12, figs. 7-22, pi. 13, fig. 1. 1992 Dispiriferina segregata (Di STEFANO) - DULAI: p. 64, pi. 3, fig. 6.