Dulai Alfréd: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 27. - A Dunántúli-középhegység hettangi és kora-szinemuri (kora-jura) brachiopoda faunája II. Rendszertani leírások (Zirc, 2003)

Rendszertani leírások

Külső morfológia: Nagy méretű, megnyúlt, lekerekített háromszög körvonalú forma. A pediculáris teknő hosszúsága jóval nagyobb a szélességnél, a vastagság a hosszúságnak körülbelül a fele (az egyetlen példány töredékes megtartási állapota miatt a vastagságnak csak a közelítő értéke ismert). A búb nyílásszöge körülbelül 60°. A pediculáris teknő erősen domború. A legnagyobb szélesség és a legnagyobb vastagság a hosszúság felénél található. A csőr nagy méretű, és rendkívül erősen begörbülő. A rossz megtartási állapot miatt a ventrális interarea és a delthyrium nem vizsgálható. Az oldalsó és a mellső komisszura egyenes. A pediculáris teknő felszíne sima, a mellső perem közelében gyenge, de sűrűn elhelyezkedő növekedési vonalak láthatók. Megjegyzések: A vizsgált hazai alsó-liász brachiopoda anyag legnagyobb termetű spiriferinida faja mindössze egyetlen példányban került elő. A nagyon erősen begörbülő csőr és a megnyúlt körvonal alapján jól elkülöníthető a L. brevirostris-tól. Hasonlóan hosszúkás körvonalú UHLIG (1879) anyaga, ugyanakkor a PARONA (1883) munkájában szereplő példány kevésbé megnyúlt, zömökebb termetű. BÖSE & SCHLOSSER (1900) ábráin az oldalsó komisszura kissé hullámos lefutású, ami más szerzőknél ritkán látható az irodalomban. DAL PIAZ (1909), valamint WANNER & KNIPSCHEER (1951) példányainál a búb nem olyan erősen begörbülő, mint ami aL. gryphoidea fajra jellemző. RENZ (1932) határozását kérdőjelesen MANCENIDO (1993a) is megerősítette, de további példányokat tart szükségesnek a pontos meghatározáshoz (a pediculáris teknő csőre nem eléggé behajló). VÖRÖS et al. (2003) a Mondsee környékén előbukkanó Hierlatzi Mészkőből írnak le megnyúlt körvonalú L. gryphoidea példányokat. A monográfiában tárgyalt magyarországi anyagban ez az egyetlen olyan brachiopoda, amelyről feltételezhető, hogy nem rögzült nyéllel a szilárd aljzathoz, hanem szabadon feküdt a laza iszapban. VÖRÖS (1982, 1997) a bakonyi késő-szinemuri, valamint kora- és késő-pliensbachi lelőhelyek mellett a tatai szinemuri, valamint a gerecsei pliensbachi képződményekből említette a vizsgált taxont. VÍGH G. in FÜLÖP (1975) bizonytalanul ide tartozónak minősítette a KOCH (1909) által meghatározott Sp. alpina példányt. ORMÓS (1937) ábrázolás nélkül említette a tárgyalt fajt. Hangsúlyozta, hogy FUCINI (1895) és HAAS, H. (1884) véleményével ellentétben egyértelműen elkülöníthető aL. brevirostris-töl. Elterjedés: A L. gryphoidea a szinemuri és a pliensbachi emeletekben fordul elő. Eddig az Északi Mészkőalpokból (Eibenberg), a Déli-Alpokból (Sospirolo, Belluno, Trento), a Középső-Appenninekből (Umbriai-takaró), Görögországból (?) és a Dunántúli-középhegységből (Bakony, Gerecse, Tata) ismert a faj elterjedése. Liospiriferina ? guembeli (NEUMAYR, 1879) (IX. tábla 9-10.) 1879 Spiriferina Gümbeli n. sp. - NEUMAYR: p. 10, pl. 1, fig. 5. Anyag: Tölgyháti-kőfejtő, Pisznicei Mészkő (1); Póckő, Pisznicei Mészkő (1). Méretek: Az ábrázolt példány (Tölgyháti-kőfejtő, 1. réteg) méretei a következők (csak töredékes pediculáris teknő): hosszúság (mm): 12,7 szélesség (mm): —13 vastagság (mm): 7,2 Külső morfológia: Kis méretű, lekerekített háromszög körvonalú forma. A hosszúság és a szélesség csaknem azonos, a vastagság alig nagyobb az előző két érték felénél. A búb nyílásszö-