Dulai Alfréd: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 27. - A Dunántúli-középhegység hettangi és kora-szinemuri (kora-jura) brachiopoda faunája II. Rendszertani leírások (Zirc, 2003)

Rendszertani leírások

Megjegyzések: Ez az egyik leggyakoribb faj a Dunántúli-középhegység kora-liász brachiopoda faunájában, de szintén uralkodó faunaelem a Schafberg környékén előbukkanó Hierlatzi Mészkövekben (VÖRÖS et al., 2003). Viszonylag ritka a hettangi képződményekben, majd nagyon gyakorivá válik a kora-szinemuri lelőhelyeken. A L. alpina-t a hazai késő-szinemuri és a pliensbachi lelőhelyekről is említi VÖRÖS (1982, 1997). A vizsgált faj hasonlít a L. obtusa-hoz, de a ventrális teknő erős bemélyedésének hiánya alapján könnyen elkülöníthető tőle. Az irodalomban néha enyhe beöblösödést említenek a L. alpina mellső komisszúrájánál is (pl. SIBLÍK, 1993b). Hasonlít még a L. rostrata és a L. brevirostris fajokhoz, az utóbbiaknak azonban jóval erősebben begörbül a csőre. ROUSSELLE (1977) a L. rostrata szinonimlistájába vette a vizsgált fajt, de ezt az álláspontot később a paleontológusok többsége nem követte. További különbség, hogy a L. brevirostris esetében a szélesség és a hosszúság körülbelül azonos, míg a vizsgált fajnál a hosszúság rendszerint nagyobb. NEUMAYR (1879) 4. c. és 4. e. ábráján a pediculáris teknő csőre alig hajlik be, csaknem teljesen egyenes, és inkább darwini-szerű vonásokat mutat. Pediculáris teknője sokkal erősebben domború, mint a brachiális teknő, míg OPPEL fajánál a két teknő körülbelül azonos mértékben domború. További eltérés, hogy a példány szélessége nagyobb, mint a hosszúsága. BÖSE (1898) nagyon rossz megtartású, kissé nyomott brachiopodákat ábrázolt, ami alapján nem lehet egyértelműen azonosítani a példányokat, de nem zárható ki, hogy aL. alpina rokonsági körébe tartoznak. RENZ (1932) 6. a. ábráján (var. Fallotï) a pediculáris teknő túlságosan domború az alpina-hoz képest, és a L. aradasi felé mutat affinitást. RENZ (1932) leírta a telemachi alfajt, ami a L. aequiglobata-hoz hasonlít, mivel a két teknő búbja csaknem egymással szemben helyezkedik el, de az ábrán nem lehet eldönteni, hogy van-e a mellső komisszúrán beöblösödés. MANCENIDO (1993a) a revízió során mindkettőt aL. alpina-hoz sorolta az alfajok elhagyásával. ORMÓS (1937) ábrázolás nélkül írta le az alpina-t a bakonyi Kék-hegyről, és enyhe bemélyedést említett a pediculáris teknőnél. VÍGH G. (1943) csak rajzokat közölt a fajról (text-fig. 14.), melyek közül csak az első kettő azonosítható a L. alpina-va\, a harmadik viszont a csaknem egyenes, alig behajló csőre miatt inkább a L. darwini-hoz áll közelebb. VÍGH G. itt is felállított egy alaksort az alpina - rostrata -brevirostris fajok bevonásával. KOCH (1909) és VÍGH G. in FÜLÖP (1975) egyaránt említették aL. alpina-t a tatai Kálvária-dombról. WANNER & KNIPSCHEER (1951) az alpina mellett elkülönített egy „n. sp. aff. alpina" taxont is (pl. 2, fig. 22.), amelynél viszonylag erős radiális bordák látszanak a 22. a. és 22. c. ábrán, ezért nem valószínű, hogy a L. alpina rokonsági körébe tartozna. SIBLÍK (1964, 1966) mindkét ábrájára jellemző, hogy a pediculáris teknő csőre nem hajlik be, hanem darwini-szerű jelleget mutat. TCHOUMATCHENCO (1990) Spiriferina alpina falloti alfaja a 6. d. és 7. d. ábrán mély beöblösödést mutat, ami kizárja a L. alpina fajhoz tartozásukat. Ezt a véleményt alátámasztja, hogy ALMÉRAS & FAÚRÉ (2000) már külön fajként kezelik a Liospiriferina falloti taxont. UCHMAN & TCHOUMATCHENCO (1994) nagyon változatos formákat ábrázolt a Nyugati-Kárpátokból, amelyeknek azonban kétséges a vizsgált fajhoz tartozása: a 3. d. példány túl széles, az 5. d. jól látható bemélyedéssel rendelkezik a pediculáris teknőn, míg a 6. d. csőre kihegyesedő. Szintén egyenes, alig behajló csőre van TCHOUMATCHENCO (1994) példányának, ami így a L. darwini felé mutat átmenetet. Az ábráról az is látszik, hogy nincs árok a pediculáris teknőn, és a mellső komisszura teljesen egyenes. RÁILEANU & IORDAN (1964) példányán szokatlanul erősek a növekedési vonalak. Ábrázolás nélkül említette a vizsgált fajt HOFMANN (1884) a Gerecséből, Di STEFANO (1891) Szicíliából, VÍGH GY. (1913) a Pilisből, AGER (1991) Törökországból, GEORGESCU (1993) az Erdélyi-középhegységből, MISÍK et al. (1995) a Nyugati-Kárpátokból, BÖHM et al. (1999) az adneti lelőhelyekről, VÖRÖS (2002) pedig a Róma közelében található Tivoli-ból.