Dulai Alfréd: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 27. - A Dunántúli-középhegység hettangi és kora-szinemuri (kora-jura) brachiopoda faunája II. Rendszertani leírások (Zirc, 2003)

Rendszertani leírások

gyobb szélesség és a legnagyobb vastagság egyaránt a hosszúság felénél található. A csőr kis méretű, felálló. A csőrélek mindkét teknőn a hosszúság feléig követhetők. A közrefogott kis méretű planarea enyhén bemélyedő. A mellső komisszura beöblösödése trapéz alakú; szélessége a teljes szélesség 2/3-át, míg magassága a vastagság felét foglalja el. Belső morfológia (6. ábra): A foglemezek párhuzamosak, a delthyriális üreg négyzet keresztmetszetű. A búbüreg szögletes, háromszög keresztmetszetű. Nyélgallér nincs. A zárlemezek masszívak. A fogmeder széles, kezdetben kettéosztott, majd egységes. A fog tagolt, oldalán fogacska jelentkezik. A fog a foglemezek síkjában van. A mediánszeptum alacsony, de hosszú. A krura rövid, raduliform típusú. A krura egyik ága hamarabb eltűnik, ezért elképzelhető, hogy a másik ágnak a vége is letörött. Megjegyzések: A Cuneirhynchia nemzetséggel részletesen foglalkozott AGER (1967) és SUCIC-PROTIC (1969). AGER et al. (1972) a rhaeti tetejétől a pliensbachi emeletig mutatják a Cuneirhynchia előfordulását és kérdőjellel az Omolonella-t jelölik meg lehetséges ősként. A revideált „Treatise" a szinemuri és pliensbachi emeletekben biztosan, míg a hettangi és toarci emeletekben kérdőjellel jelzi a nemzetséget. OPPEL (1861) lábjegyzetben különítette el a Rhynchonella " cartieri-t a R. " retusifrons-tói. Szerinte a R. " cartieri keskenyebb és vastagabb, csőréle élesebb és a bordák már a búb körül is megjelennek. GEYER (1889) "R. " cartieri rimata, míg Rossi RONCHETTI & BRENA (1953) "R. " cartieri depressa néven különített el új alfajokat. GEYER (1889) a vizsgált fajt azonosnak tekintette a GEMMELLARO (1878) által leírt „R. " caroli fajjal. Ezt az álláspontot követtem egy korábbi munkámban (DULAI, 1992), amit revideálok, és ebben a monográfiában már külön fajként szerepel a Piarorhynchia caroli. VÍGH G. (1943) egy alaksort állított fel, melyben a cartieri-t a retusifrons és afraasi fajok közötti átmeneti alaknak tartja. Az általa R. " cartieriformis néven új fajként elkülönített formát a Cuneirhynchia retusifrons fajjal lehet azonosítani, melyről lábjegyzetben említi meg, hogy a publikálás időpontjáig nem sikerült megtalálnia a gerecsei anyagban. A Kálvária-domb alsó-liász rétegeiben KOCH (1909) és VÍGH G. in FÜLÖP (1975) egyaránt említette a C. cartieri jelenlétét. A Teke-hegyen HOFMANN (1884), a pilisi 6. ábra: A Cuneirhynchia cartieri (OPPEL) (Lókúti-domb) sorozatcsiszolatának jellemző metszetei. Fig. 6. Transverse serial sections of Cuneirhynchia cartieri (OPPEL) (Lókút Hill).