Dulai Alfréd: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 27. - A Dunántúli-középhegység hettangi és kora-szinemuri (kora-jura) brachiopoda faunája II. Rendszertani leírások (Zirc, 2003)
Rendszertani leírások
mutat. RoTHPLETZ (1886) csak sorozatcsiszolati metszeteket ábrázolt, így határozása a külső morfológia ismerete nélkül ellenőrizhetetlen. BŐSE (1898) példányai kissé laposabbak, mint a hazai anyag. GEYER (1889), valamint BÖSE & SCHLOSSER (1900) C. variabilis rimata alfajának nagyon kevés a bordája és a búb közelében másodlagos bordák jelentkeznek közöttük. GEYER (1889) bevonta a variabilis fajba a korábban leírt belemnitica és briseis fajokat is. VÍGH G. (1943) a briseis és a belemnitica fajokkal azonosítható, illetve azitteli felé átmenetet mutató formákat ábrázolt variabilis néven, melyeket ma különálló fajoknak tekintenek (Cirpa briseis, Prionorhynchia belemnitica, Tetrarhynchia zitteli). Szintén a variabilis-ból választották le a fronto és a latesinuosa fajokat, amelyek ebben a monográfiában is külön szerepelnek. TRAUTH (1909) a gresteni rétegekből, GEORGESCU (1993) pedig a Keleti-Kárpátokból említette leírás és ábrázolás nélkül a variabilis-t. SIBLÍK (2002) szerint a variabilis név használatát mellőzni kellene (nomen dubium; AGER, 1958, p. 56). Mindenképpen revízióra szorul a faj értelmezése, mivel nagyon különböző formák szerepelnek az irodalomban ezen a néven. Elterjedés: A C. variabilis a hettangi, a szinemuri és a pliensbachi emeletekben fordul elő. Eddig a Középső-Appenninekben (Umbriai-takaró), a Déli-Alpokban (Trento-platform), az Északi Mészkőalpokban (Vils, Hierlatz, Schafberg), a Keleti-Kárpátokban (?) és a Dunántúli-középhegységben (Bakony, Gerecse, Pilis, Tata) találták meg. CALCIRHYNCHIA nemzetség BUCKMAN, 1918 Calcirhynchia fascicostata (UHLIG, 1879) (III. tábla 7-9.) 1879 Rhynchonella fascicostata n. sp. - UHLIG: p. 42, pl. 5, figs. 1-3. 1900 Rhynchonella fascicostata UHLIG - BÖSE & SCHLOSSER: p. 195, pl. 18, fig. 15. 1907 Rhynchonella fascicostata UHLIG - DAL PIAZ: p. 39, pl. 2, fig. 13. 1910 Rhynchonella fascicostata UHLIG - PRINCIPI: p. 81, pl. 3, fig. 10. 1910 Rhynchonella plicatissima (QUENSTEDT) - VINASSA DE REGNY: p. 181, pl. 7, figs. 5-7. 1912 Rhynchonella cf. fascicostata UHLIG - HAAS, O.: p. 248, pl. 19, fig. 22. 1943 Rhynchonella fascicostata UHLIG - VÍGH G.: p. 48, pl. 3, fig. 10, text-fig. 12. 1978 Calcirhynchia fascicostata (UHLIG) - BENIGNI: p. 137, pl. 13, fig. 4. Anyag: Márkó, Som-hegy, Isztiméri Mészkő (1); Póckő, Pisznicei Mészkő (1); Kisgerecse, Pisznicei Mészkő (2); Vöröshídi-kőfejtő, Pisznicei Mészkő (1). Méretek: Az ábrázolt példány (Kisgerecse, 3. réteg) méretei a következők: hosszúság (mm): 9,0 szélesség (mm): 10,6 vastagság (mm): 3,7 Külső morfológia: Viszonylag kis méretű, széles háromszög körvonalú forma. A mellső peremnél nagyon erősen lekerekített. A búb nyílásszöge körülbelül 105°. A szélesség valamivel nagyobb a hosszúságnál, a vastagság viszont csak 1/3-a a szélességnek (nagyon lapos példányok). Bikonvex forma, a két teknő körülbelül egyformán, kis mértékben domború. A legnagyobb szélesség és a legnagyobb vastagság egyaránt a hosszúság felénél található. A csőr kis méretű, enyhén felálló. Csőrélek és planareák nincsenek. Az oldalsó komisszura egyenes, majd zegzugos lefutású. A mellső komisszura egyenes, vagy nagyon enyhén uniplikált, zegzugos lefutású. A mellső komisszura beöblösödése enyhén ívelődik, szélessége a teljes szélesség felére terjed ki, magassága minimális. Mindkét teknő bordázott (15-16). A
