Dulai Alfréd: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 27. - A Dunántúli-középhegység hettangi és kora-szinemuri (kora-jura) brachiopoda faunája II. Rendszertani leírások (Zirc, 2003)

Rendszertani leírások

Elterjedés: A P. polyptycha a hettangi, a szinemuri és az alsó-pliensbachi képződményekben fordul elő. Eddig az Északi Mészkőalpokból (Hierlatz, Schafberg, Steinplatte?), a Déli-Alpokból (Dél-Tirol, Veneto, Saltrio), az algériai Teli-Atlaszból, Szicíliából (Trapani?), a Nyugati-Kárpátokból (?) és a Dunántúli-középhegységből (Bakony, Gerecse, Tata) írták le. Prionorhynchia pseudopolyptycha (BÖCKH, 1874) (V. tábla 4-6.) 1874 Rhynchonella pseudopolyptycha n. sp. - BÖCKH: p. 141, pl. 4, figs. 7-8. 1943 Rhynchonella pseudopolyptycha BÖCKH - VÍGH G.: p. 45, pl. 2, figs. 21-23. 1992 Prionorhynchia pseudopolyptycha (BÖCKH) - DULAI: p. 50, pl. 1, fig. 6. Anyag: Lókút, Pisznicei Mészkő (2); Póckő, Pisznicei Mészkő (1). Méretek: Az ábrázolt példány (Lókút, 92. réteg) méretei a következők: hosszúság (mm): 11,4 szélesség (mm): 14,3 vastagság (mm): 7,9 Külső morfológia: Kis vagy közepes méretű, lekerekített háromszög körvonalú forma. A búb nyílásszöge körülbelül 90°. A mellső peremnél enyhén lekerekített. A szélesség jóval nagyobb, mint a hosszúság, míg a vastagság alig nagyobb a szélesség felénél. Bikonvex forma, a brachiális teknő domborúsága nagyobb, mint a pediculáris teknőé. A legnagyobb szélesség a mellső peremtől számított 1/3 hosszúságnál, míg a legnagyobb vastagság a brachiális teknő búbja közelében mérhető. A csőr kis méretű, felálló. A csőr nem emelkedik magasra, majdnem szemben van egymással a két búb. Mindkét teknőn határozott csőrélek jelentkeznek, amelyek a hosszúság 2/3-áig követhetők. A csőrélek által közrefogott planarea enyhén bemélyedő. Az oldalsó komisszura egyenes és felezi a planareát. A mellső komisszura egyenes, zegzugos lefutású. Mindkét teknő bordázott (12-14), a brachiális teknőn a bordák erősebben kiemelkednek a felszínből, mint a pediculáris teknőn. A keresztmetszetük háromszög alakú, peremük éles. A búbtól kiindulva egyenesen, elágazás nélkül futnak a teknőn végig. A planarea felületén sűrű kapilláció látható. Megjegyzések: A P pseudopolyptycha fajt BÖCKH (1874) a Déli-Bakonyból (Szentgál, Tűzköves-hegy) írta le. Azóta több szerző ismertette számos magyarországi lelőhelyről, a határainkon túl viszont eddig még nem került elő. HOFMANN (1884) a gerecsei Teke-hegyről, VÍGH GY. (1913) a Pilisből, ORMÓS (1937) pedig a bakonyi Kék-hegy faunájából említette a faj jelenlétét ábrázolás nélkül. A Kálvária-dombról KOCH N. (1909) azonosította a fajt, de az anyagát később VÍGH G. in FÜLÖP (1975) meghatározhatatlan példányként revideálta. VÖRÖS (1982, 1997) a bakonyi alsó- és felső-szinemuri, valamint alsó-pliensbachi képződményekből, és a Pilisből említette a P. pseudopolyptycha előfordulását. Nagyon hasonlít a P. polyptycha-hoz, azonban ez utóbbi nagyobb méretű, és a két teknője a mellső peremnél nem ennyire hegyes szögben érintkezik egymással. BÖCKH (1874) és VÍGH G. (1943) szerint a bordák száma szétágazással, vagy közbeiktatódással növekszik, a vizsgált példányokon azonban hasonló jelenség nem tapasztalható. VÍGH G. (1943) gerecsei példányai kisebbek, mint BÖCKH (1874) bakonyi anyaga, a mellső komisszúrájuk pedig egyenes, vagy csak nagyon enyhén uniplikált. Elterjedés: A P. pseudopolyptycha a szinemuri és az alsó-pliensbachi képződményekre jellemző. A vizsgált fajt eddig a Bakonyból, a Gerecséből, a Pilisből és Tatáról (?) említették.