Dulai Alfréd: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 26. - A Dunántúli-középhegység hettangi és kora-szinemuri (kora-jura) brachiopoda faunája I. Diverzitás, rétegtani elterjedés, paleoökológia, paleobiogeográfia, faunafejlődés (Zirc, 2002)

Paleobiogeográfia

PALEOBIOGEOGRÁFIA A brachiopodák nagyon rövid planktonikus lárvaállapot után szesszilis, vagyis rögzített életmódot folytatnak, ezért a fajok térbeli elterjedése erősen behatárolt. Az óceán legyőzhetetlen barriert jelent a számukra, ezért az egyes taxonok elterjedése egy-egy selfterületet jelölhet ki. A jura brachiopoda provinciák első kidolgozása AGER (1967,1971,1973) nevéhez fűződik, aki három provinciát jelölt ki a Tethys nyugati részén: az ÉNy-Európai-, a Mediterrán- és az Etiópiáiprovinciát. A Mediterrán brachiopodák paleobiogeográfiai kapcsolataival nagyon részletesen foglalkozott VÖRÖS (1977, 1980, 1984a, 1984b), aki a brachiopodák elterjedése alapján bevezette a Mediterrán mikrokontineris fogalmát, és a Mediterrán-provinciát tovább bontotta Kárpáto-szicíliai és Appennino-dunántúli szubprovinciákra. Az utóbbi szubprovinciába tartozó Dunántúli-középhegység, az Eszaki-Mészkőalpok és a Középső-Appenninek az Apringia, a Securithyris és a Liospiriferina nemzetségek dominanciájával jellemezhető. A másik szubprovinciába tartozó Szicília, Lombardia és Nyugati-Kárpátok területén pedig a Cirpa, a Tetrarhynchia nemzetségek és a bordázott spiriferinidák gyakoriak, és viszonylag erős ENy-európai behatás tapasztalható. Mivel a különböző lelőhelyek anyagát nagyon eltérő módon gyűjtötték be és dolgozták fel, a numerikus koefficiensek alkalmazása félrevezető eredményeket szolgáltathat. Ezért VÖRÖS (1980, 1984a) jellemző taxonokat jelölt ki. A szinemuri emeletben 9 jellemző taxont határozott meg: az ENy-európai jelleget mutatja a Cincta numismalis, a Zeilleria perforata, valamint a Spiriferina walcotti jelenléte. Mediterrán faunajellegre utal a Linguithyris aspasia, a Zeilleria venusta, a Liospiriferina angulata, a Liospiriferina obtusa, a Cuneirhynchia cartieri és a Rhynchonellina nemzetség. A hettangi emeletben nagyon kevés helyről ismerünk brachiopodákat, és ráadásul az ismert lelőhelyeken is kevés faj fordul elő. Ezért az ismereteink mai szintjén nehéz lenne a paleobiogeográfiai kapcsolatokat megbízhatóan értékelni. A vizsgált alsó-szinemuri lelőhelyeken a VÖRÖS (1980, 1984a) által kijelölt jellemző taxonok előfordulása a következőképpen jellemezhető. A sümegi Városi-erdőből gyűjtött régi anyagban a kijelölt Mediterrán-taxonok közül egyetlenegy sem fordul elő, az új gyűjtésű anyagban viszont már a jellemző taxonok fele megtalálható (Liospiriferina obtusa, L. cf. angulata, Linguithyris cf. aspasia). A Lókúti-domb alsó-szinemuri faunájában a hat jellemző taxon közül öt megtalálható, a hatodik pedig közeli rokon formával képviselteti magát (Zeilleria aff. venusta). A márkói Som-hegyen mind a hat jellemző Mediterrán taxon előfordul, sőt a Rhynchonellina nemzetség alkotja a fauna túlnyomó részét. A Gerecsében a Tölgyháti-kőfejtőben a jellemző taxonok közül csak a Cuneirhynchia cartieri fajt sikerült megtalálni. A póekői lelőhelyről a MAFI gyűjteményben ismert a Linguithyris aspasia és a Zeilleria venusta, míg az általam gyűjtött anyagban a Cuneirhynchia cartieri vált ismertté. A Kisgerecse oldalából gyűjtött anyagban a Cuneirhynchia cartieri és a Liospiriferina angulata példányai kerültek elő. Az előzőeknél jóval gazdagabb vöröshídi faunában a jellemző taxonok fele fordul elő (Cuneirhynchia cartieri, Liospiriferina obtusa, Linguithyris aspasia), melyek közül a L. aspasia a leggyakoribb faunaelem a lelőhelyen. Megállapítható tehát, hogy a jellemző Mediterrán brachiopodáknak tekintett taxonok kisebb-nagyobb mennyiségben valamennyi vizsgált lelőhelyen előfordulnak. A bakonyi lelőhelyeken (Lókút, Márkó) valamennyi jellemző taxon megtalálható, míg a gerecsei lelőhelyeken egy, kettő vagy három fordult elő közülük. Vagyis a vizsgált bakonyi lelőhelyek lát-