Dulai Alfréd: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 26. - A Dunántúli-középhegység hettangi és kora-szinemuri (kora-jura) brachiopoda faunája I. Diverzitás, rétegtani elterjedés, paleoökológia, paleobiogeográfia, faunafejlődés (Zirc, 2002)
A brachiopodák rétegtani elterjedése és korrelációja
A BRACHIOPODÁK RÉTEGTANI ELTERJEDÉSE ÉS KORRELÁCIÓJA Közismert, hogy a mezozoikum során az ammoniteszek alkalmazhatók leginkább rétegtani szintezésre. A brachiopoda fajoknak jóval hosszabb az időbeli elterjedésük, ezért csak ritkán és korlátozottan használhatók biosztratigráfiai célokra. A Dunántúli-középhegység alsó-liász képződményeiben azonban a brachiopodák a leggyakoribb ősmaradványok, sőt nem ritka, amikor egy-egy rétegből, vagy rétegsorból csak brachiopodák kerülnek elő. Ilyen esetekben természetesen felértékelődik a brachiopodák szerepe biosztratigráfiai és korrelációs szempontból is. Néhány szerencsés esetben ammoniteszeket is találunk a brachiopodák társaságában, így lehetővé válik a vizsgált szelvények korának meghatározása, valamint a brachiopoda fajok rétegtani elterjedésének pontosítása (DULAI, 2001). A brachiopodák rétegtani elterjedése Az 1. táblázatban látható a Dunántúli-középhegység hettangi és kora-szinemuri lelőhelyeiről előkerült fajok rétegtani elterjedése. A táblázatban összehasonlíthatók ALMÉRAS (1964) globális és VÖRÖS (1982b, 1997) bakonyi, illetve dunántúli-középhegységi elterjedési adatai az új gyűjtések eredményeivel. Az összehasonlításból kiderült, hogy számos faj globális és/vagy regionális elterjedési adatait lehet pontosítani a magyarországi, réteg szerint végzett új gyűjtések révén. ALMÉRAS (1964) egy irodalmi adatbázisban foglalta össze az addig ismertté vált liász és dogger brachiopodák rétegtani elterjedését. Az ő adataival összehasonlítva a hazai eredményeket, 14 liász faj globális elterjedési adatait tudjuk pontosítani (Pisirhynchia pisoides, P. retroplicata, Cirpa fronto, Salgirella albertii, Gibbirhynchia curviceps, G. orsinii, „Rhynchonella" triquetra, Liospiriferina gryphoidea, L. guembeli, L. moriconii, Lobothyris ? subgregaria, L. ? sospirolensis, Linguithyris linguata, Zeilleria mutabilis). Ezek a fajok a Dunántúli-középhegységben korábban jelentek meg, mint más területeken. További két faj (Apringia paolii és Linguithyris aspasia) esetében a dunántúli adatok szintén korábbi megjelenésre utalnak, mint ALMÉRAS (1964) adatbázisa. Ezt a két fajt azonban a közelmúltban SIBLÍK (1993a,b) a Marmorea Zónából jelezte az Eszaki-Mészkőalpokban. VÖRÖS (1982b, 1997) adataival összehasonlítva 44 liász faj rétegtani elterjedését tudom pontosítani a Dunántúli-középhegység területén (Apringia paolii, Pisirhynchia pisoides, P. inversa, P. retroplicata, Cirpa ? latifrons, C. subcostellata, C. variabilis, Caicirhynchia plicatissima, C. fascicostata, Prionorhynchia greppini, P. polyptycha, P pseudopolyptycha, Salgirella albertii, Cuneirhynchia cartieri, C. retusifrons, C. fraasi, Gibbirhynchia ? urkutica, G. curviceps, G. orsinii, Piarorhynchia caroli, Liospiriferina obtusa, L. angulata, L. sicula, L. acuta, L. sylvia, L. brevirostris, L. gryphoidea, Callospiriferina tumida, Dispiriferina segregata, Lobothyris ? subgregaria, L. andleri, L. ? complanata, L. punctata, Linguithyris linguata, L. aspasia, Zeilleria alpina, Z. mutabilis, Z. choffati, Z. venusta, Z. livingstonei, Antiptychina rothpletzi, Securina partschi, Rhapidothyris ovimontana). Ezek a fajok eddig a Dunántúli-középhegység felső-szinemuri és pliensbachi képződményeiből voltak ismertek, az új gyűjtések eredményeképpen előkerültek a hettangi és/vagy alsó-szinemuri rétegekből is. Ezeken kívül 11 brachiopoda faj először került elő a magyarországi alsó-jura lelőhelyekről (Rhynchonellina suessi, Cirpa fronto, Caicirhynchia zugmayeri, „Rhynchonella" triquetra, Liospiriferina pichleri, L. aradasi, L. guembeli, L. aequiglobata, L. moriconii, Lobothyris ? sospirolensis, Z. batilla).
