Dulai Alfréd: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 26. - A Dunántúli-középhegység hettangi és kora-szinemuri (kora-jura) brachiopoda faunája I. Diverzitás, rétegtani elterjedés, paleoökológia, paleobiogeográfia, faunafejlődés (Zirc, 2002)
Gerecse-hegység
A példányok többsége mikrites mésziszappal töltődött ki, ami arra utal, hogy lassú volt az üledékképződés és a példányok viszonylag hosszú idő alatt temetődtek be. Pátitos kalcittal általában csak a nagyon kis méretű példányok töltődtek ki, amelyeknél a mésziszap nem tudott bejutni a két teknő közé. A brachiopoda példányok többnyire kis-közepes méretűek (a kisgerecsei lelőhelyen valamivel nagyobbak, mint Lábatlannál). A lábatlani lelőhelyek két leggyakoribb fajának (Caicirhynchia plicatissima, Phymatothyris aff. cerasulum) méreteloszlása azt mutatja (43. ábra), hogy a gyakori taxonoknál a juvenilis példányoktól a felnőtt példányokig folyamatos átmenet tapasztalható. Ez arra utal, hogy nagyobb mértékű szállítódás vagy áthalmozódás nem befolyásolta a faunát, mert abban az esetben a példányok méret szerint elkülönültek volna. Tehát ennél a három lelőhelynél jelentős áthalmozódásoktól mentes, nyugodt és lassú üledékképződést tételezhetünk fel, ahol kis példányszámú, de változatos, viszonylag mélyebb vízi brachiopoda együttesek őrződtek meg. A Vöröshídi-kőfejtőben LANTOS (1997) szerint a jura tengeralatti magaslat lejtőlábi üledékei tárulnak fel. Szedimentológiai vizsgálatai szerint a liász rétegsor legalsó részén sekély és mozgatott vízi üledékek vannak, amit a bekérgezett szemcsék is igazolnak. A rétegsorban felfelé haladva, az egyre mélyebbre süllyedő aljzaton növekszik a magasabb térszínről a medencébe áthalmozódó krinoideás törmelékanyag mennyisége. Mindezeket az eredményeket a brachiopodák vizsgálata is megerősíti. Az alsó, vastag pados rétegsorban a legnagyobb az izolált teknők aránya, ami a mozgatott víznek illetve az akkor kezdődő áthalmozódásoknak tudható be. A rétegsor felső, vékonyan rétegzett részén végig közepes és nagy az izolált teknők aránya, az egyre gyakoribb üledékbeszállítódással összhangban. Ráadásul némi ciklusosság is felismerhető a grafikonon. Szintén erre lehet következtetni a pátitos kitöltődés grafikonjából, ahol a magas pátitos arányok ciklikus megjelenést mutatnak a rétegsor felső részén: akkor növekszik meg a pátitos kitöltés aránya, amikor egy-egy üledékáthalmozódási fázis miatt gyorsabb lesz a betemetődés. A brachiopodák tafonómiai jellegei szintén alátámasztják LANTOS (1997) véleményét, mely szerint itt kevésbé meredek és szélesebb lehetett a lejtő, mint a Bakonyban. Ugyanis a bakonyi medenceperemi (Márkó, Som-hegy) és medence belsejében lévő (Lókúti-domb) lelőhelyeken sokkal jelentősebb az izolált teknők aránya, mint a Vöröshídi-kőfejtőben. 17. Tata, Kálvária-domb A tatai Kálvária-domb a hazai jura-kutatás egyik klasszikus lelőhelye. A felső-triász Dachsteini Mészkő és az alsó-jura Pisznicei Mészkő közötti üledékhézagos településnek talán ez a legismertebb példája. A lelőhelyről többen is említettek liász brachiopodákat (KOCH, N. 1909; SZABÓ, I., 1961; VÍGH in FÜLÖP, 1975), azonban ezek a korábbi gyűjtések nem réteg szerint történtek, ezért az egyes taxonok rétegtani helyzete nem ismert. A kőfejtő nyugati, kerítésen kívüli részének rekultivációjához kapcsolódva brachiopodákat gyűjtöttem a triász/jura határ fölött települő onkoidos rétegből (a rétegsort lásd HAAS, J. (1995) cikkében). A Pisznicei Mészkő alsó, fél méter vastag szakaszából a következő brachiopodák kerültek elő (PÁLFY és társai, 1998; DULAI, 1998b): Cirpa ? latifrons (STUR in GEYER) Cirpa aff. planifrons (ORMÓS) Caicirhynchia plicatissima (QUENSTEDT) Cuneirhynchia cartieri (OPPEL) 2 1 3 2
