Dulai Alfréd: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 26. - A Dunántúli-középhegység hettangi és kora-szinemuri (kora-jura) brachiopoda faunája I. Diverzitás, rétegtani elterjedés, paleoökológia, paleobiogeográfia, faunafejlődés (Zirc, 2002)
Gerecse-hegység
tervallum két határértéke közelebb van egymáshoz: nem annyira alacsony az alsó rétegben és nem olyan magas a felső rétegben, mint a Tölgyháti-kőfejtőben (1. réteg: 21%; 2. réteg: 33%; 3. réteg: 35%; 4. réteg: 45%). Ha a vizsgált szelvényekben előkerült valamennyi példány átlagát vesszük figyelembe, akkor a két lelőhelyen gyakorlatilag megegyezik a magányos teknők aránya (37%, illetve 38,5%). A brachiopodák pátitos kitöltése A Tölgyháti-kőfejtő 1. rétegében 56%, míg a 2. rétegben 25% a pátitos kitöltés aránya, vagyis a pátitos kalcit mennyisége kevesebb, mint a felére csökkent a vizsgált szelvény magasabb részében (32b. ábra). A pátit-mikrit arány 50%-os a póekői lelőhely 1. rétegében, vagyis hasonlóan magas, mint a Tölgyháti-kőfejtő alsó rétegében. A mátrix teljesen mikrites a 2. rétegben, de itt mindössze 3 példány került elő, emiatt ez irreális eredmény lehet. A pátitos kitöltés aránya csökken a 3. és a 4. rétegben, de nem olyan jelentősen, mint a másik lelőhelyen (37,5% illetve 35%). Mindkét lelőhelyre jellemző, hogy a példányok túlnyomó többségénél a pátitos kalcit aránya 0% vagy 100%, vagyis a brachiopodák teljesen mikrites mésziszappal, vagy teljesen pátitos kalcittal töltődtek ki. Többnyire a kis méretű példányok rendelkeznek pátitos kitöltéssel. Csak néhány esetben fordul elő 10% és 90% közötti pátitos kitöltés, vagyis nagyon ritka az olyan példány, ami csak részben töltődött ki pátitos kalcittal. A brachiopodák méreteloszlása A Tölgyháti-kőfejtő 1. rétegében 8,38 mm, a 2. rétegben pedig 10,14 mm az átlagméret, vagyis a szelvény magasabb részében kissé növekszik a példányok mérete (32c. ábra). Vannak olyan fajok, amelynek a példányai az átlagméret körül csak kis szórást mutatnak (pl. Caicirhynchia plicatissima és Cuneirhynchia cartieri). Ugyanakkor a Zeilleria és a Liospiriferina nemzetségek példányai rendszerint nagyobbak, míg a Phymatothyris aff. cerasulum példányai kisebb méretűek, mint az adott rétegekre jellemző átlagos méretek. A póekői lelőhelyen az átlagos méretek az 1. rétegtől felfelé haladva a következők: 8,12 mm; 9,33 mm; 10,39 mm; 8,42 mm. Az átlagos méret itt is fokozatosan növekszik a szelvény magasabb rétegei felé, kivéve a 4. réteget, ahol a méret ismét lecsökken. Ez a kisméretű fajok (Phymatothyris aff. cerasulum, „Rhynchonella" triquetra) kiemelkedően nagy számával hozható összefüggésbe. A leggyakoribb fajoknál (pl. Caicirhynchia plicatissima, Phymatothyris aff. cerasulum) kimutatható, hogy kis méretű juvenilis és nagy méretű felnőtt példányok egyaránt előfordulnak a faunában (lásd DULAI, 1998a és 43. ábra). 15. Tardos, Kisgerecse A Pusztamaróira vezető utat keresztező kék jelzésen Tardos község felé haladva a triász és jura kőzetek egymásra települése figyelhető meg a turistaút mellett. A felső-triász Dachsteini Mészkőre itt is üledékhézaggal települ az alsó-jura Pisznicei Mészkő. Ezen a lelőhelyen is a jura képződmény legalsó rétegeiből származik a vizsgált fauna (33. ábra). Az alsó öt rétegből a következő taxonok kerültek elő: Cirpa variabilis (SCHLOTHEIM) 1 Cirpa subcostellata (GEMMELLARO) 1 Caicirhynchia plicatissima (QUENSTEDT) 4 Caicirhynchia fascicostata (UHLIG) juv. 1 Caicirhynchia fascicostata (UHLIG) 1
