Dulai Alfréd: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 26. - A Dunántúli-középhegység hettangi és kora-szinemuri (kora-jura) brachiopoda faunája I. Diverzitás, rétegtani elterjedés, paleoökológia, paleobiogeográfia, faunafejlődés (Zirc, 2002)

Egyéb bakonyi lelőhelyek

Oxynotum Zónáig tehető). GÉCZY (1972) szerint a Bakonyban az Obtusum Zónában a leg­gyakoribb az Arnioceras, ez az analógia itt is használható a legvalószínűbb kor becslésére (PÁLFY, szóbeli közlés). A 2. réteg és a 20. réteg közötti rétegsor feltehetően mélyebb alsó-szinemuri, de saj­nos egyértelműen diagnosztikus taxon nélkül. A Tragolytoceras Lókúton a Bucklandi Zó­nából ismert (GÉCZY, 1971). Hasonló kor itt is beleillik a képbe, de nem zárható ki a kis­sé fiatalabb (Semicostatum Zóna) kor sem (PÁLFY, szóbeli közlés). A brachiopodák között mindössze néhány olyan kis példányszámú faj van, ami csak a rétegsor alsó részén fordul elő (Liospiriferina gryphoidea, Liospiriferina cf. angulata, Gibbirhynchia ? urkutica, Zeilleria venusta, Caicirhynchia fascicostata, Lobothyris andleri, Cirpa subcostellata) (21. ábra). A leggyakoribb fajok az egész rétegsor mentén végig megtalálhatók (Caicirhynchia plicatissima, Zeilleria mutabilis, Rhynchonellina hofmanni, Liospiriferina alpina, L. obtusa, Cuneirhynchia cartieri, Liospiriferina darwini). Azok a fa­jok, amelyek a rétegsor legalsó részén hiányoznak, és csak az 5. réteg után lépnek be, ál­talában csak kis példányszámban fordulnak elő néhány rétegben (Gibbirhynchia curvi­ceps, Dispiriferina segregata, Pisirhynchia pisoides, Apringia paolii, Linguithyris aspasia, Homoeorhynchia ? prona, Pisirhynchia inversa, Prionorhynchia greppini, P. polyptycha, Zeilleria cor, Cuneirhynchia fraasi, Liospiriferina sylvia). Olyan fajok is megfigyelhetők az ábrán, amelyek csak néhány rétegből kerültek elő, ott viszont néha nagyobb példány­számban (Securina partschi, Liospiriferina sicula, Zeilleria alpina). Ugyanakkor néhány faj csak a rétegsor legfelső részén jelenik meg (Liospiriferina aff. obtusa, Gibbirhynchia sordellii, Antiptychina rothpletzi, Cuneirhynchia retusifrons, Liospiriferina aradasi, L. bre­virostris). Ezek közül három faj (Antiptychina rothpletzi, Cuneirhynchia retusifrons és Liospiriferina brevirostris) a tenger alatti hátság túloldalán elhelyezkedő Lókúti-dombon is csak a rétegsor felső részén, a „D" intervallumban jelent meg. A márkói Som-hegy szinemuri anyagának tafonómiai elemzése Az izolált teknők aránya Az izolált brachiopoda teknők aránya rendkívül magas az egész szelvény mentén (22a. ábra). Gyakran eléri, vagy megközelíti a 100%-ot, de a legalacsonyabb érték is 65%. A legmagasabb értékek rendszerint egybeesnek azokkal a rétegekkel, vagy azok közelében vannak, amelyek­ben kiemelkedően magas a krinoideák mennyisége (2; 4; 9; 17; 21; 24; 26; 29. réteg). Fi­gyelemre méltó azonban, hogy nem csak a krinoideás rétegekben magas az izolált teknők ará­nya, hanem gyakorlatilag valamennyi rétegben. A héjak pátitos kitöltésének aránya Az izolált teknők arányával ellentétben, a pátitos kitöltés az egész szelvény mentén ala­csony értékeket mutat (22b. ábra). A vizsgált rétegek csaknem 2/3 részében 0% a pátitos kitöltés aránya, vagyis ezekben az esetekben egyáltalán nem figyelhető meg pátitos kalcit a brachiopodák belső kitöltésében. Általában a többi rétegben is csak 1-2%-os pátitos kitöl­tés tapasztalható. A legmagasabb érték az 1. rétegben észlelhető, de itt sem éri el a 10%-ot. A brachiopoda héjak méreteloszlása A brachiopodák maximális méretének átlaga magas értékeket mutat az egész rétegsor mentén (22c. ábra). Különösen nagy az átlagméret a szelvény legalsó részén, ahol a 4. ré-

Next

/
Thumbnails
Contents