Dulai Alfréd: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 26. - A Dunántúli-középhegység hettangi és kora-szinemuri (kora-jura) brachiopoda faunája I. Diverzitás, rétegtani elterjedés, paleoökológia, paleobiogeográfia, faunafejlődés (Zirc, 2002)
Lelőhelyek és faunák - Bakony hegység - A Kardosréti Mészkő lelőhelyei
A brachiopodák méreteloszlása A méreteloszlás vizsgálatakor az egyes brachiopoda példányok legnagyobb méretének az átlagát számoltam ki a különböző lelőhelyekre vonatkozóan (4c. ábra). Az átlagméret viszonylag nagy a Cuha-völgyben (20,3 mm), a Kőris-hegyen (18,7 mm), a Tűzköves-hegyen (18,5 mm) és az Alsó-Hajagon (17,8 mm), viszont kicsi az Eperkés-hegyen (13 mm) és a Lókúti-dombon (11,2 mm). A többi lelőhelyen a maximális méretek átlaga közepes értéket mutat. A Lókútidombon tapasztalt kis átlagméret részben a juvenilis példányok nagy számának köszönhető. A bezáró kőzet A bezáró kőzet litológiai jellemzői is hasznos információkat szolgáltatnak a lerakodási környezetről. A Kardosréti Mészkő esetében az onkoidok és ooidok meglétét vagy hiányát, valamint az onkoidok átlagos méretét vizsgáltam az egyes lelőhelyeken. A legnagyobb méretű onkoidok Szentgálon (12-16 mm átmérő) és az Eperkés-hegyen (10-15 mm) fordultak elő. Szintén nagy méretű onkoidok találhatók a Kőris-hegyen és az Alsó-Hajagon, a többi lelőhelyen viszont jóval kisebbek az onkoidok. A mátrix uralkodóan mikrites, csak néhány pátitos réteg fordul elő egyes lelőhelyeken. Ooidokat csak a Lókúti-dombon és Borzaváron találtam. Ezekben a rétegekben a mátrix mikrites Borzaváron, és pátitos a Lókúti-dombon. Kísérő fauna Néhány lelőhelyen gazdag Gastropoda fauna került elő a brachiopodák kíséretében. Figyelemre méltó egybeesés, hogy a nagyméretű onkoidok is ezeken a lelőhelyeken gyakoriak. A meghatározott taxonok életmódja SZABÓ (1990) nyomán a következő. Néhány taxon (Neritoidea, Trochoidea) képviselői előnyben részesítik a kemény aljzatot, azonban az előkerült csigák többsége (Loxonematoidea, Cerithoidea, Subulitoidea, Amberleyoidea) főleg iszapos és homokos aljzatokon élt. A Neritoidea, Trochoidea és a Cerithoidea képviselői sekély, litorális vagy infralitorális élőhelyeket foglalnak el. Az egyetlen mélyebb vízi taxon azAmberleya. Ennek jelenléte megerősíti GALÁCZ és társai (1985) véleményét, hogy a Bakonyban a medencék kialakulása már a hettangi emelet során elkezdődhetett. A Coelostylina valószínűleg ragadozó, az összes többi csiga viszont növényevő vagy üledékfaló. Néhány növényevő csiga specializálódott a táplálkozás szempontjából: ezek bekérgező algákat legelnek. Ez megmagyarázhatja a gazdag Gastropoda faunák együttes megjelenését a nagyméretű onkoidokkal. A szuszpenzió filtráló Pseudomelaniidae kis mélységbe ásódik be, és a nagy energiájú környezetekben fordul elő. Hasonlóképpen, a Neritidae és részben a Trochoidea képviselői is nagy számban népesítik be az erős vízmozgású zónákat. Lerakodási környezet A litológiai és az őslénytani jellemzők egyértelműen és határozottan változnak a Dachsteini Mészkő és a Kardosréti Mészkő határánál. Eltűnnek a Lofer-ciklusok, a Megalodontoidea kagylók és a Triasina foraminiferák, ugyanakkor megjelennek az onkoidok, az ooidok és a brachiopodák. A Kardosréti Mészkő a Tethys sekély selfjén rakódott le, az instabil homokzátonyok zónájában és azok védett hátterében (HAAS és társai, 1984). Az onkoidok és az ooidok képződése, valamint néhány Gastropoda jelenléte erős vízmozgást jelez. Egy normál sótartalmú, sekély és meleg tengerben gazdagabb faunát várnánk, mint amit a Kardosréti Mészkőben tapasztalunk. Az ősmaradványok ritkaságának legfőbb oka a triász/jura határon bekövetkező tömeges kihalás, ami minden hettangi szelvényben érezteti hatását. Ezen túlmenően, jelen esetben az instabil homokos környezet sem volt kedvező a
