Dulai Alfréd: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 26. - A Dunántúli-középhegység hettangi és kora-szinemuri (kora-jura) brachiopoda faunája I. Diverzitás, rétegtani elterjedés, paleoökológia, paleobiogeográfia, faunafejlődés (Zirc, 2002)

Lelőhelyek és faunák - Bakony hegység - A Kardosréti Mészkő lelőhelyei

százalékban van jelen, többségük csak egy-két lelőhelyen (3. ábra). A viszonylag kis példányszámú csigákat csaknem annyi taxon képviseli, mint a brachiopodákat, vagyis a diverzitásuk nagyobb, mint a brachiopodáké. A Kardosréti Mészkő faunájának kora A Kardosréti Mészkőből (vagy régebbi nevén Dachsteini típusú liász mészkőből) az intenzív gyűjtések ellenére sem került elő ammonitesz. A képződmény települési helyzete alapján azonban általánosan elfogadott a Kardosréti Mészkő hettangi emeletbe sorolása (CSÁSZÁR, 1997). Ennek megfelelően a Kardosréti Mészkőből előkerült faunát nagy valószínűséggel hettangi korúnak tekinthetjük, de ezen belül pontosabb korbesorolás egyelőre nem lehetséges. A Kardosréti Mészkő lelőhelyek tafonómiai elemzése Az izolált teknők aránya Az izolált teknők százalékos aránya (4a. ábra) a Szesztra-hegyen (17%) és a Káváshegyen (19%) a legkisebb, míg a Lókúti-dombon a legnagyobb (68%). A többi lelőhelyen a teknők szétesettségének mértéke a két szélső érték közé esik. Erősebb zárszerkezetüknek köszönhetően a brachiopoda-héjak általában nem válnak olyan könnyen szét elpusztulásuk után, mint a kagylók. Egy többé-kevésbé autochton brachiopoda fauna esetében (mint amilyennek a Kardosréti Mészkő faunája is tekinthető) az izolált teknők aránya általában kicsi. A vizsgált anyagban tapasztalt közepes értékek azonban jól megmagyarázhatók a területen uralkodó erős vízmozgással, amit az onkoidok és az ooidok jelenléte is jelez. A Lókúti-dombon tapasztalt 68%-os arány olyan magas, hogy ott posztmortális szállítódást is fel kell tételezni, ami szintén hozzájárult az izolált teknők arányának növekedéséhez. A brachiopodák pátitos kitöltése A brachiopodák részben finom szemcsés mikrites mésziszappal, részben pedig durva szemcsés pátitos kalcittal töltődtek ki. Ezek arányának vizsgálatával becsléseket tehetünk az üledékképződés sebességére. Lassú üledékképződés esetén van arra lehetőség, hogy a finom mésziszap teljesen kitöltse az elpusztult brachiopoda két teknője közötti teret. A pátitos kalcit képződése a két teknő között arra utal, hogy gyorsabb volt a betemetődés, vagyis nagyobb volt az üledékképződés sebessége. Ilyenkor a két teknő közötti tér nem töltődik ki teljesen mikrittel, és a fennmaradó üreget utólag tölti ki a pátitos kalcit. A Kardosréti Mészkő faunájánál azt vizsgáltam, hogy az egyes lelőhelyeken talált összes brachiopoda térfogatának hány százalékát alkotja pátitos kalcit. (A később tárgyalt, réteg szerint begyűjtött lelőhelyeken az egyes rétegekben hasonlítottam össze a pátitos kalcit mennyiségét.) A pátitos kitöltés aránya (4b. ábra) az Eperkés-hegyen (61%) és a Tűzköves-hegyen (44%) a legnagyobb. A pátit-mikrit arány közepes értéket mutat a Kőris-hegyen (37%), a Lókúti-dombon (33%), a Kávás-hegyen (29%) és az Alsó-Hajagon (25%), míg a többi lelőhelyen alig lehet pátitos kitöltést találni. A kőzet mátrix általában mikrites, de az Eperkéshegyen, a Tűzköves-hegyen és a Kőris-hegyen néhány rétegben pátitos mátrix figyelhető meg, ami gyors betemetődésre és erős vízmozgásra utal, amely kimosta a mikritet az onkoidok és a bioklasztok közül.