Tóth Sándor: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 25. - A Bakonyvidék zengőlégy faunája (Diptera, Syrphidae) (Zirc, 2001)

ANYAG ÉS MÓDSZER / MATERIALS AND METHODS - EREDMÉNYEK / RESULTS - A fajok és a lelőhelyadatok felsorolása / List of species and places of occurence

nálunk korábban változatként nyilvántartott két forma közül a „var." bombylans „hasonmása" a Bombus lapidarius, a „var." plumata „hasonmása" pedig a Bombus terrestris. A jelenleg érvényes nemzetközi nevezéktani szabályok értemében a változat (varietas), mint taxon már nem érvényes. így legfeljebb formaként említhetjük őket. Elterjedése: Európa, Transzkaukázus, Kazahsztán, Közép-Ázsia, Szibéria, Távol-Kelet, Mongólia, Kína, Nearktikus Régió. Magyarországon gyakori előfordulású (IV), elsősorban a domb- és a hegyvidékekre jellemző, de viszonylag sok lelőhelyét ismerjük a síkságokról is. A Bakony minden kistáján nagyjából egyforma gyakorisággal gyűjtötték (183. ábra). Egyike azon fajoknak, melyek egyedszáma az utóbbi évtizedekben fokozatosan csökken. 1 -'~ { * , r \ / J / XN - YN j \ j ,,L s E T ^ • \ H • N jf m v • V .Í -—=v• • • • L • A m s i ••• L • m y • • L • A m s 1 i * 1 Mi v • • 4 • ..J í \ • w • • ••• M • K ••• YM BS M 111 S 183. ábra: A bundás pihelégy (Volucella bombylans) lelőhelyei a Bakonyvidéken Valószínűleg eurytop, nem mutat határozott biotóp-kötődést. Erdőkben, tisztásokon, erdőszéleken, kultúrterületeken, vizes és száraz élőhelyeken egyaránt előfordul. Lárvája szaprofág, poszméhek (Bombus hortorum, Bombus muscorum, Bombus lapidarius) és redősszárnyú darazsak (Paravespula germanica, Paravespula vulgaris) fészkében él. Imágója március közepétől augusztus végéig repül. Valószínűleg bivoltin, második nemzedéke nagyon gyenge. Rajzásának maximuma június első felére esik (184. ábra). Virágválasztása: Acer tatricum, Aegopodium podagraria, Anthriscus sylvestis, Cirsium arvense, Cirsium vulgare, Crataegus monogyna, Ligustrum vulgare, Ranunculus acris, Ranunculus repens, Rorippa austriaca, Rosa ragusa, Rubus fruticosus, Rubus ideaus, Scabiosa canescens, Scabiosa ochroleuca. Első említése Tihanyból származik (SZILÁDY 1941).