Tóth Sándor: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 25. - A Bakonyvidék zengőlégy faunája (Diptera, Syrphidae) (Zirc, 2001)

ANYAG ÉS MÓDSZER / MATERIALS AND METHODS - EREDMÉNYEK / RESULTS - A fajok és a lelőhelyadatok felsorolása / List of species and places of occurence

Sátorma-hegy: 2000.07.26, 1er 42, TS - Szarvaskút: 1984.08.16, 1er*, TS, +MAL; 1984.08.20, lCT, TS, +MAL; 1984.09.29, 2cf, TS, + MAL - Szár-hegy: 1975.08.14, IGT, TS - Szigliget: 1973.07.25, 2CT, MF - Szigligeti-arborétum: 1970.08.14, 2CT, TS Tátika: 1966.08.13, lcT, TS - Tilos-erdő: 1992.08.03, lcT, TS - Tódi-mező: 1999.09.01, 12, TS, +MAL - Tücsök-kút: 1999.09.10, 22, TS - Vár-hegy (Sümeg): 1999.09.12, 22, TS - Vár-rét: 1966.08.14, 12, TS - Vinye: 1967.08.07, lcT, PJ - VörösJános-séd: 1986.08.05, 2CT, TS; 1989.09.02, 3Cf, TS; 1990.07.31, 6Cf, TS; 1999.08.14, 3CT 12, TS - Zirc: 1990.07.30, IC, TS - Zirci-arborétum: 1990.08.07, 22, TS, +MAL Merodon equestris (Fabricius, 1794) - Nagy nárciszlégy Elterjedése: Európa, Észak-Afrika, Nearktikus Régió (Észak-Amerikába behurcolták). KözépEurópában általában ritka és lokális, de kedvező biotópokban, pl. az Alpokban, általában gyakoribb, 2000 m-ig felhatol. Magyarországon ritka előfordulású (II.), eddigi adatai elsősorban dombés hegyvidékekről származnak. Annak ellenére, hogy hagymakártevő, hazánkból sokáig nem volt adatunk a faj előfordulásáról, ma is csak kevés lelőhelyét ismerjük. Faunára újként a Bakonyból közölték (TÓTH 1989), de egyelőre nem találtuk meg az Északi- és a Déli-Bakonyban. Nyílt, meleg réteken, legelőkön, erdőszéleken, zárt erdők kis tisztásain fordul elő. Lárvája a termesztett hagymában kárt okoz, de a faj elterjedése nem korlátozódik mezőgazdasági (hagymatermesztő) területekre. Mivel részben vadon élő liliomfélék és nárciszfélék hagymájában fejlődik, helyenként nedves erdők belsejében is megtalálható. Imágóját csak május elejétől június elejéig gyűjtötték. Valószínűleg egy nemzedéke van. Virágválasztása: Cirsium palustre, Geranium sanguineum, Rorippa austriaca, Rubus ideaus, Taraxacum officinale. Lelőhelyei: Kis-láz: 1999.05.13, lcT, TS, +MAL - Külső-tó: 1985.06.10, 2cT, TS - Kupierdő: 2000.05.09, 22, TS - Nagy-tó: 1985.05.27, 12, TS. Merodon nigritarsis Rondani, 1845 [Syn. Merodon spinipes (Fabricius, 1794)] Elterjedése: Európa (főleg Dél-Európa), Transzkaukázus, Szíria, Irán, Kis-Azsia, ÉszakAfrika. Magyarországon mérsékelten gyakori előfordulású (III.). Korábban a Merodon spinipes (Fabricius, 1794) változatának vagy alfajának tekintették, de a taxont a génusz revíziója során (HURKMANS 1993) két fajra bontották szét (Merodon avidus (Rossi, 1790) és Merodon nigritarsis Rondani, 1845). A hazai gyűjtemények „spinipes" anyagának részbeni feldolgozása során kiderült, hogy a két érvényes faj közül a Merodon nigritarsis Rondani, 1845 a kevésbé gyakori, de elsősorban domb- és hegyvidékeken sokfelé előkerült. Egyelőre feltűnően hiányoznak lelőhelyei a Nyugat-magyarországiperemvidékről és az Alföld nagy részéről. Érdekes, hogy a hazai adatainak mintegy fele (akárcsak a Merodon avidus esetében), a Bakony vidékről vált ismerté (155. ábra). Elsősorban sztyepp jellegű gyepekre jellemző, de sokféle biotópban megtalálható, nem hiányzik erdős vidékekről sem. Imágójának repülése április második felétől augusztus elejéig terjed. A legtöbb gyűjtési adata májusra és júniusra esik, júliusban és augusztusban már csak elvétve található. Rajzásának csúcsát június közepén éri el. Virágválasztása: Brassica elongata, Carduus acanthoides, Convolvulus cantabrica, Cotinus coggygria, Euphorbia glareosa, Sedum hillebrandii, Vitis vinifera.