Tóth Sándor: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 25. - A Bakonyvidék zengőlégy faunája (Diptera, Syrphidae) (Zirc, 2001)

ANYAG ÉS MÓDSZER / MATERIALS AND METHODS - EREDMÉNYEK / RESULTS - A fajok és a lelőhelyadatok felsorolása / List of species and places of occurence

Criorhina ranunculi (Panzer, 1804) Elterjedése: Európa, Transzkaukázus, Japán. Elterjedésének egész területén ritka, délen valamivel gyakoribb. Magyarországon szórványos előfordulású (L), a legritkább zengolegyek közé tartozik, a Bakonyon kívül csak a Zselicben (Bőszénfa: Ropolypuszta) gyűjtötték. Faunára új fajként a Bakonyból közölték (TÓTH 1990), jelenleg az Északi- és a KeletiBakonyból ismerjük. Túlnyomórészt erdős vidékeken, erdei tisztásokon, erdőszéli cserjésekben, virágzó fákon és cserjéken bukkanhatunk rá. Univoltin, tavaszi-nyáreleji faj, imágóját február végétől június elejéig gyűjtöttük. Virágválasztása: Crataegus monogyna, Prunus avium, Prunus spinosa, Salix caprea. Lelőhelyei: Csengő-hegy (Zirc): 1999.05.27, ÍCf, TS - Epres-oldal: 1998.02.21, 12, TS Gaja-szurdok: 1999.04.05, 12, TS - Királyszállás: 1972.06.06, ÍCf, TS - Malom-völgy (Eplény): 1979.05.19, ÍCf, TS. Eristalinus Rondani, 1845 [Syn. Eristalis Latreille, 1804] Közepes nagyságú zengolegyek. Lárvájuk sok szerves törmeléket tartalmazó iszapos vizekben fejlődik. A génusz egyetlen hazai faja a Bakonyvidéken is gyakori. Eristalinus aeneus (Scopoli, 1763) - Bronzos herelégy [alnem: Lathyrophthalmus Mik, 1897] Elterjedése: Széles elterjedésű: Palearktikus-, Nearktikus-, Afrotrópusi-, Orientális- és Ausztráliai Régió. Európa, Transzkaukázus, Kazahsztán, Közép-Ázsia, Távol-Kelet, Mongólia, Kína, Közel-Kelet, Afganisztán, Észak- és Kelet-Afrika. Magyarországon igen gyakori előfordulású (V), a síkságokon is mindenfelé megtalálható. Túlnyomórészt nyílt területeken, legtöbbször vizek közelében található, de gyakran a víztől távolabb is előfordul. Melegkedvelő, délies elterjedésű faj, száraz biotópokban is gyakori. Szaprofág életmódú lárváját rothadó gyékényt tartalmazó vízben találtuk. Tél végén és kora tavasszal, először napos házfalakon, kerítéseken, talajon sütkérező, később a korán nyíló virágokon (pl. Tussilago farfara, Salix) táplálkozó áttelelt példányokat figyelhetjük meg. Imágója január közepétől december elejéig repül. Évente több nemzedéke van. Rajzásának csúcsa a Bakonyban április végére és július végére-augusztus elejére esik (120. ábra). Virágválasztása: Széleskörű, eddig 142 növénytaxonon figyeltük meg a táplálkozását 2, 5, 6, 7, 8, 12, 15, 19, 21, 28, 29, 30, 31, 34, 37, 42, 43, 48, 49, 54, 55, 59, 63, 65, 70, 75, 80, 82, 85, 90, 91, 92, 96, 98, 101, 103, 104, 106, 107, 109, 113, 114, 115, 116, 118, 128, 129, 130, 132, 139, 143, 149, 152, 155, 157, 159, 162, 163, 165, 166, 167, 168, 170, 171, 172, 181, 182, 185, 186, 188, 192, 195, 205, 207, 215, 216, 219, 220, 221, 222, 232, 233, 234, 235, 236, 239, 240, 241, 243, 246, 247, 248, 254, 259, 260, 265, 268, 269, 270, 272, 275, 277, 278, 279, 294, 301, 303, 305, 306, 308, 315, 318, 321, 334, 336, 339, 346, 348, 349, 352, 353, 363, 365, 371, 373, 379, 382,383, 384, 391, 399, 401, 404, 413, 416, 424, 434, 441, 443, 445, 446. A Bakonyvidékről első említése Tihanyból származik (SZILÁDY 1941).