Tóth Sándor: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 25. - A Bakonyvidék zengőlégy faunája (Diptera, Syrphidae) (Zirc, 2001)
ANYAG ÉS MÓDSZER / MATERIALS AND METHODS - EREDMÉNYEK / RESULTS - A zengőlegyek jelentősége / Importance of hoverflies
ragadozó fajok száma viszonylag magas, a Bakonyvidék faunáját alkotó taxonok mintegy 40%-át teszik ki. A zengolegyek lárváinak életmódjára, táplálkozására, a táplálékkörüket alkotó levéltetvekre és egyéb rovarokra, ezen keresztül jelentőségükre, valamint a növényi kártevők elleni küzdelemben, elsősorban a biológiai védekezésben való felhasználásuk lehetőségeire vonatkozó szakirodalom rendkívül szerteágazó. Mivel a Bakonyvidék zengőlegyeivel foglalkozó jelen munka alapvetően faunisztikai jellegű, a kérdéskör és a hozzá kapcsolódó szakirodalom részleteiben való tárgyalása nem indokolt. Feltétlenül hangsúlyozni kell azonban, hogy hazai kutatók tollából is több olyan szakkönyv jelent meg (pl. BALÁZS - MÉSZÁROS 1989, FISCHL 2000, JERMY 1967), mely kitér a zengőlegyeknek a biológiai védekezésben betöltött szerepére. A nőstények tojásaikat a zsákmányállatok közelébe, levéltetvek esetében többnyire közvetlenül azok telepeire rakják. A kikelő lábatlan, araszolva mozgó kis lárvák így rögtön hozzájutnak táplálékukhoz. Mivel nem látnak, tapogatózva keresik áldozatukat, melyet elérve rátapadnak és kiszívják testnedveit. Gyakran megfigyelhető, hogy a levéltetvet eközben jellegzetes módon felemelik (11. ábra). A lárvák kisebb hányada erősen specializálódott, csak egy meghatározott levéltetúfajjal táplálkozik (monofág típus). Jóval több a kevésbé specializált, néhány levéltetűfajt fogyasztó (oligofág típus). Végül a fajok többsége általában válogatás nélkül elpusztítja az útjába kerülő levehetveket (polifág típus). A zengolegy lárvák által fejlődésük során elpusztított levéltetvek mennyisége függ mind a lárva, mind a levéltetvek testnagyságától, de a környezeti tényezőktől is. A megsemmisített lárvák száma általában több száz, nagyobb testű fajok esetében elérheti a 800-at is. A lárvák étvágya, főleg életük vége felé jelentősen csökken, ha közben élősködő rovarok, elsősorban fürkészdarazsak által parazitáltak. Ez a jelenség akkor is bekövetkezik, ha az állat látszatra még egészséges, bebábozódni is képes, a parazitáitság miatt azonban jelentős kondíciócsökkenés lép fel. Az afidofág zengolegyek lárvái meglehetősen védtelenek ellenségeikkel (ragadozó poloskák, fátyolkalárvák és imágók, skorpiólegyek, rablólegyek, ragadozó bogarak stb.) szemben. A legnagyobb veszélyt mégis a fürkészdarazsak jelentik számukra. Ettől függetlenül, könnyen szaporítható fajaikat (pl. Eupeodes corollae, Scaeva pyrastri) néhány országban eredményesen vetették be a levéltetvek ellen. Szaprofág fajok lárvái a korhadékok lebontásában és a vizek tisztításában egyaránt fontos szerepet töltenek be. Ragadozó rovarok és más ízeltlábúak, továbbá gerincesek, elsősorban madarak táplálékaként, mind a zengolegyek imágói, mind a lárváik fontos szerepet játszanak a táplálékláncban. Inkább csak kivételképpen, de beszélhetünk a zengolegyek lárváinak kártételéről is, nevezetesen a növényevő (fitofág) fajok esetében. Az ide tartozó szervezetek között a legmagasabb fajszámmal vannak képviselve a Cheilosia fajok (kereken 50 taxon). Lárváik azonban valószínűleg elsősorban vadon élő gyomnövényekben fejlődnek, gazdasági kárt (tudomásom szerint) legfeljebb szabadban növő kalapos gombákban okoznak. Ugyancsak növényi szövetekkel táplálkoznak az Eumerus és a Merődön fajok lárvái. Közülük kerülnek ki az ismert hagymakártevők (pl. Eumerus strigatus, Merődön equestris), melyek lárvái a termesztett hagyma mellett különböző kerti virágokat (nőszirom, liliom, nárcisz) is károsítanak.
