Tóth Sándor: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 25. - A Bakonyvidék zengőlégy faunája (Diptera, Syrphidae) (Zirc, 2001)
ANYAG ÉS MÓDSZER / MATERIALS AND METHODS - EREDMÉNYEK / RESULTS - A zengőlégy-fauna összetétele / Composition of the hoverfly fauna
történő besoroláshoz alapvetően fontos, hogy a csoport (pl. hazai vagy egy nagyobb tájegység viszonylatában) legalább közepesen jól kutatott legyen. Ennek a kritériumnak a zengolegyek többé-kevésbé kielégítően megfelelnek. Szerencsére rendelkezésre áll, egy már a gyakorlatban is jól bevált módszer, mely az előfordulási adatok UTM hálótérképek alapján megállapított relatív gyakorisági kategóriák szerinti értékelésére épül (DÉVAI MISKOLCZI 1987) és a vizes élőhelyek minősítésének az alapját is képezi. A szerzők minden hazai szitakötőfaj ismert lelőhelyeit külön-külön hálótérképre vitték fel, valamint készítettek egy valamennyi faj adatait tartalmazó összesítő térképet is. Az így nyert adatok birtokában, az egyes fajok előfordulási adatainak az ország területén található összes lelőhelyre vonatkoztatott relatív gyakoriságát határozták meg. Az egyes taxonokra vonatkoztatott érték tehát azt fejezi ki, hogy a fajt hány 10 x 10 km-es négyzet területén mutatták ki az összes, tényleges gyűjtőhelyet tartalmazó négyzet közül. Az értékelés megkönnyítése érdekében, a növénycönológiában használatos abundancia-értékek analógiájára tapasztalati skálát állítottak össze. A magyarországi Syrphidaegyűjtő-helyeket lOx 10 km-es négyzetek szerint ábrázoló térkép (6. ábra) viszonylag jól tükrözi a zengolegyek hazai kutatottságát. A nyilvántartott, kereken 2100 gyűjtőhely, 485 négyzetben helyezkedik el. Mivel már készen vannak a fajonkénti hálótérképek is, lehetőség nyílik az egyes taxonok gyakoriságának meghatározására. A zengolegy-fauna minősítése Az UTM hálótérkép gyakorlati felhasználásának egy jó példája az előfordulási adatok alapján történő környezetminősítés (DÉVAI - MISKOLCZI 1987). A szitakötőkre kidolgozott módszer lényege annak meghatározása, hogy a fajt hány 10 x 10 km-es négyzetben fogták az összes tényleges gyűjtőhelyet tartalmazó (vagyis nem a lehetséges 1052, hanem a legalább egy gyűjtőhelyet reprezentáló, a zengolegyek esetében jelenleg 485) négyzet közül. A kiértékelés megkönnyítése érdekében, a zengolegyek előfordulási sajátosságait is a lehetőség szerint figyelembevevő I. táblázat tájékoztat az egyes gyakorisági csoportokba tartozó taxonok számáról és százalékos arányáról. I. táblázat Relatív gyakorisági érték UTM négyzet Előfordulási gyakoriság Fajszám Országos % Bakony % <0,0150 1-7 !. Szóirányos előfordulású 89 24,2 62 18.2 0,0151-0.0450 8-21 II. Ritka előfordulású 65 17,7 65 19.1 0.0451- 0,1350 22-63 III. Mérsékelten gyakori előfordulású 117 31,9 117 34.4 0,1351- 0,4050 64- 189 IV. Gyakori előfordulású 77 21,0 77 22.6 >0,4051 190> V. Igen gyakori előfordulású 19 5,2 19 5,6 Összes 367 340 A táblázat egyúttal tartalmazza az országos adatokat is. Ebből kiderül, hogy lényeges eltérés csak a szórványos előfordulású fajok esetében figyelhető meg. Ugyanis az ismert hazai fauna azon tagjai, melyeket eddig a Bakonyból nem sikerült kimutatni, ritkaságuk miatt mind ebbe a kategóriába tartoznak. A többi csoport fajszáma megegyezik, csupán a százalékos arányban mutatkozik minimális eltérés. Az előfordulási gyakoriság értékei szerepelnek az összefoglaló táblázatban (III. táblázat), valamint a faunisztikai adatközlő fejezetben, a fajok rövid jellemzésénél.
