Barczi Attila: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 24. - A Tihanyi-félsziget talajai (Zirc, 2000)

EREDMÉNYEK - A DOMBORZATI ALAPTÉRKÉP FELDOLGOZÁSA - A talajtérképek és talajtani adatok feldolgozása

csernozjom barna erdőtalajnak, ami a félsziget közepén húzódik. A két nagyobb kiterjedésű terület közötti keskeny összeköttetés még megtalálható a Hármas-hegy É-i lejtőjén. A Fehér-part Tihany védett geológiai feltárása. Tetején csernozjomosodó erdőtalajok találhatók, a meredek partrész pedig csuszamlásokra, erózióra, valamint lejtőhordalék talajok kialakítására hajlamos. A D felé elhelyezkedő Kenderföldeken alapvetően a Balaton vízszintje a meghatározó talajképző tényező. A növényborítottságtól, az öntések gyakoriságától és jellegétől függően alakult ki a lápos réti, illetve a nyers öntéstalaj. A partmenti hegyek lejtőhordalékai a hegylábaknál rakódtak le. Azokon a helyeken, ahol nem volt nagy a lejtőszög, humuszkarbonát talajfoltok képződtek. Ilyen talajfolt található az Újlaki templomrom közelében is. A félsziget DK-i partközeli részén húzódik a Szarkádi-erdő, amely alatt - a tetején lévő egy-két rendzinafolttól eltekintve - jobbára Ramann-féle barna erdőtalajt írtunk le. A Szarkádi-dűlő környékén 10-40 cm-es termőrétegű humuszkarbonát talajok erodálódtak ki nem túlságosan nagy lejtőszög alatt. Néhol nem ábrázolható, apró foltban földes kopárok képződtek. A tufa alapkőzet előbukkanása köves-sziklás váztalajok képződését és kőzethatású talajok megjelenését eredményezte. A Hosszú-hegy tetején szép rendzinák találhatók (tömeges meszes hidrokvarcit, kovás édesvízi mészkő alapkőzeten), K-i oldalában karbonátmaradvanyos barna erdőtalajok, lejtőhordalékok, D-i részén az erdő felé pedig Ramann-féle barna erdőtalajok alakultak ki. A karbonátmaradvanyos barna erdőtalajokhoz soroltuk azokat a visszameszeződő barna erdőtalajokat is, ahol a lejtő irányú talajnedvesség-mozgás következtében az alapkőzetek mésztartalma az alacsonyabb térszínen előforduló talajokat átitatja, gyengén visszameszezi. Elterjedésük a barnaföldek vagy a csernozjom barna erdőtalajok területén belül, azok lejtős, erodált térszintjein jellemző. A termőréteg vastagságát néhol 100 cm felett is mértük. A Tihanyi-félsziget egyik legtarkább, legmozaikosabb része a Gejzírmező. Jellemző rá, hogy bár tufás alapkőzetet hoztak létre a vulkánok, a gejzírműködés következtében sok helyen mész is került a felszínre. A gejzírkúpok kiálló, hegyes tetején rendszerint kövessziklás váztalajokat találtunk, a köztes területeken pedig rendzinákat, illetve az akkumulációs zónákban lejtőhordalék talajokat vételeztünk fel. A kisebb sziklakibúvásokat és az azokon kialakult köves-sziklás váztalajokat a térképen nem tudtuk ábrázolni. A kis területen megjelenő, elszórtan elhelyezkedő váztalajokon kívül jobbára csak a nagyobb borításban előforduló rendzina talajt tudtuk a térképen feltüntetni. Ugyanakkor megfigyeltük, hogy az ábrázolt talajfolton belül eltérő a vegetációtípus. A különbségek magyarázata a talajviszonyokban is fellelhető. A 9. ábrán jól látható az eróziós és kőzethatásra létrejött talaj sor. A tömör, meszes-kovás alapkőzeten, a csúcsokon sekély termőrétegű váztalajok erodálódtak ki. A köves-sziklás váztalajok mellett, az oldalakban rendzinák találhatók. A puha, homokos, kavicszsinóros, rétegzett, lösszerű lejtőanyagon mélyebb talajszintek kialakulására van lehetőség, bár az erózió az A, illetve B szintek anyagát erodálhatja. A völgyekben, vápákban gyűlik össze a lejtők hordalékanyaga. A talajtérkép megrajzolása és kiértékelése után - a szemléletes megjelenítés érdekében - a már elkészült 3D terepmodellen ábrázoltuk a talajok kontúrvonalait (9. térkép). Megfigyelhető, hogy a sekély termőrétegű talajok elsősorban a Ny-i és K-i hegykoszorút kísérik. A szelídebb lejtésű oldalakban, a félsziget belseje felé többnyire barna erdőtalajok alakultak ki. Nagy kiterjedésű barna erdőtalaj folt húzódik a félsziget belsejének szelíd lejtésű lankáin. Magas talajvízállású talajok az alacsony térszíneken (a félsziget nyaka és DK-i csúcsa),