Barczi Attila: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 24. - A Tihanyi-félsziget talajai (Zirc, 2000)

EREDMÉNYEK - A DOMBORZATI ALAPTÉRKÉP FELDOLGOZÁSA - A talajtérképek és talajtani adatok feldolgozása

Apáti templomrom környékén, illetve Diós térségében - a Diósi-réteket délről határoló 71es úttól D-re - az Apáti- és Diós-tető ÉNy-i oldalában és lábainál humuszkarbonát talajok alakultak ki. Véleményünk szerint a humuszkarbonát talaj képződésének csak egyik előfeltétele, hogy az alapkőzet puha, meszes legyen (pleisztocén homokos, kavicszsinóros, rétegzett lösszerű lejtőanyag), a másik, hogy az erózió csak gyalulja, de ne bolygassa a talajt. Az Apáti-lapos D-DK-i része a nyílt víz felé halad és egyre veszít magasságából. A talaj fokozatosan alakul át először réti, majd öntés réti, végül lápos réti talajjá. Ezek a talajok övezetesen lehúzódnak a part mentén egészen addig, amíg a partmenti sáv olyan közel nem kerül a hegylábhoz, hogy ott már a lejtő-, illetve a kőzethatás kezd érvényesülni. A terület érdekes talajtípusa az öntés réti talaj. Az itt ásott szelvényekben több, Balatonöntés által eltemetett rétitalaj-réteget találtunk. Az újonnan kialakult réti talajokban kevésbé figyelhető meg a típusos réti jelleg, hiszen a kialakult talajok fiatal képződményeknek tekinthetők. Az agyagosodás kisebb mértékű. Ebben nagy szerepet játszik a homokos öntésanyag is. A Gödrös legmagasabb pontja a 159,6 m magas, meredek oldalú Diós-tető. A kisméretű fennsíkon kőzethatású talajokat találtunk. Az erózió és a talajművelés következtében gyakori a köves-sziklás váztalaj. A domb anyaga a helyi vulkáni működésből visszamaradt mészmentes bazalttufa, amely fekete nyiroktalajok kifejlődését segítette elő. Mind az É-i, mind pedig a D-i lejtők aljában az erős lejtőirányú talajmozgás következtében keveredett lejtőhordalék talajokat vételeztünk fel. A D-i lejtőkön az intenzív művelés (szőlőművelés, szántók, 1995-ben levendulatelepítés is) felgyorsította az eróziót, amely évről évre láthatóan erősödött. A közeli talajvízviszonyok hatására helyenként réti csernozjom foltok színesítik a területet, amelyek folytatása gyűrűszerűén övezi a Külső-tó széleit is. Az itt ásott szelvényekben egyre feltűnőbben jelentkeznek a vízhatás nyomai, vas- és mangánszeplők, -foltok váltak ki. A Külső-tó körüli talajokra a medencehatás miatt a már korábban említett övezetes elhelyezkedés a jellemző. Minél közelebb megyünk a tóhoz, annál inkább csökken a térszín magassága, és közeledik a talajvíz a felszínhez. Az egyre erősödő vízhatás miatt a réti csernozjom talajokat először a csernozjom réti, réti, majd a lápos réti, végül a rétláp talajok váltják fel. Ezzel párhuzamosan nő a rozsdás és glejes foltok aránya, ami a víztelítettség következtében alakul ki. A tófenék kőzete holocén mocsári agyag, szélein agyagos, kőzetlisztes, lepelszerű lejtőanyagot írtunk le. Ny-i oldalán, a Nyereg-hegy felé a már említett, bazalttufával keveredett lejtőtörmelék adja a talajok alapkőzetét. A tóra jellemző, hogy míg a régi (1967-es) felmérések idején még kiszáradó tóról volt szó, addig mára egy viszonylag állandónak tekinthető vízszint alakult ki, és helyenként a rétlápot nyílt vízfelület töri meg. A Külső-tó térképezésekor problémát jelentett, hogy a tavat sávokban övező talajok a domborzat és a talajvíztükör változásainak megfelelően néhol szélesebb, de sok helyen ábrázolhatatlanná vékonyodó sávban, szorosan egymás mellett, egymásba átfolyva jelentek meg. A 8. ábrán a vízparti talajsort ábrázoltunk, amelyben a különbségeket a talajvíz szintjének változása okozza. Az ábrával is érzékeltetni szeretnénk, hogy míg a természetes növénytakaró követi a talajtípus változását, addig a termesztett növények területe nem pontosan illeszkedik a talajkontúrokon. A tótól Ny-ra az Apáti-hegy helyezkedik el. Anyaga vulkáni eredetű bazalttufa. A K-i lejtőkön fekete nyiroktalajokat figyeltünk meg, a talajok fizikai félesége agyagos vályog vagy