Barczi Attila: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 24. - A Tihanyi-félsziget talajai (Zirc, 2000)

SZAKIRODALMI ÁTTEKINTÉS - A TIHANYI-FÉLSZIGET - A talajtani térképezés története

ról az első részletes (1:25 000) felmérés BALLENEGGER jóvoltából jelent meg 1942-ben (3. térkép). TEÖREÖK és SARKADI készítette el 1949-ben a Kreybig-féle talajtérképezés keretén belül a félsziget 1:50 000-es talajtérképét. GÓCZÁN felvételezési munkái nyomán először tanulmányban (1968) közölt adatokat a talajviszonyokról. A Diós-tetőn és a Gödrösben több helyen mészlepedékes szintet talált. A fizikai féleségében a nyiroktalajokhoz hasonló talajt szerkezete és csernozjom dinamikája alapján erubáz mészlepedékes csernozjómnak nevezi el, és a mészlepedékes csernozjom talaj altípusaként írja le. A talajszelvény Tihany-Gödrös területén, a központi házsoron túl, a meredek hegyoldalra kifutó felszínen mélyült. A talajképző kőzet meszes bazalttufa, a növényzet Festuca pratensis-szel jellemzett lejtősztyepprét volt. GÓCZÁN készítette el a terület első 1:10 000-es talajtérképét (1970) (4. térkép ld.: hátsó színes melléklet). A talajtípusokat a genetikai talajosztályozási rendszer szerint csoportosította (STEFANOVITS-SZŰCS 1961). Térképmagyarázójának ismertetését, megállapításait kivonatosan ismertetjük. A Tihanyi-félsziget az erdős és a sztyeppzóna határán helyezkedik el. E területen megtalálhatjuk a csernozjomok és a barna erdőtalajok típusait, amelyeket váz- és kőzethatású talajfoltok tarkítanak. Váztalajok Köves-sziklás váztalaj Góczán csak a Barátlakások feletti bazalttufa szikláknál és a geofizikai obszervatórium melletti kovás mésztufa kúpon ír le két foltot. Földes kopár A Szarkádi-dűlő két oldalán található nagyobb foltokban. A szerző azon a véleményen van, hogy a gyenge termőképességű talajtípus erodálódásának megakadályozására jó megoldás lenne legelőt kialakítani, ez azonban a magánparcellák miatt nem megvalósítható. A völgyoldal nyugati részén lévő enyhébb lejtésű sávon (inflexiós sáv) található földes kopárt a dombtetőn lévő édesvízi mészkő jégkori málladékának felhalmozódásaként értelmezi. Sötét színű vagy lithomorf erdőtalajok Humuszkarbonát Tihanyban a humuszkarbonátok C szintje a felső-pannóniai mésszel feldúsult deluviális vályog, amely bazalttufán rakódott le. Másik változata viszont löszön, vagy lepusztult erdőtalajok mészfelhalmozódási szintjén másodlagosan alakult ki. Ezt antropogén humuszkarbonátnak nevezi a szerző, mivel a művelés miatt előálló erózió hatására képződik. A humuszréteg vastagsága - eróziótól függően - 15-35 cm lehet. Legtermékenyebb változata a Köves-földek és Diós között található, ahol erőteljes csernozjomosodás is megfigyelhető. Rendzina Tihanyban két altípus található, a fekete és a barna rendzina. A barna rendzina humuszos rétege sekély, mindössze 5-10 cm, és előfordulása is ritkább (a Gejzírmező néhány gejzírkúpjának tövében). A rendzinával fedett gejzírkúpok lábainál helyenként 80 cm-nél vastagabb humuszos réteg halmozódott fel, amelyet rendzina-lejtőhordaléknak írt le Góczán. E talajféleség tömöttebb, kolloidokban gazdagabb, mint a kúpokon található folyamatos eróziónak kitett rendzina. A művelésből való kihagyásuknak oka a sekély termőréteg és a rossz vízgazdálkodás mellett a felszínükön található nagy mennyiségű mésztufás gejzirit kőzettörmelék. Erubáz fekete nyirok Ezt a talajtípust tufás alapkőzet (bazalttufa) és a jelentős mennyiségű kicserélhető magnéziumtartalom jellemzi. Levendula termesztésére kiválóan alkalmas. Változatai alapkőzet