Barczi Attila: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 24. - A Tihanyi-félsziget talajai (Zirc, 2000)
SZAKIRODALMI ÁTTEKINTÉS - A TIHANYI-FÉLSZIGET - Éghajlat
nyabban, 116 m tengerszint feletti magasságban fekszik. A legkisebb beltó a Rátai-csáva. A felszín alatti vizek vegyi összetétele rendkívül változatos. Ez elsősorban a talajvizekre jellemző, amelyek különböző lehordási területekről származó üledékekben mozognak, kapcsolatban állnak a Balatonnal és a karsztvizekkel is. A félsziget néhány víztípusának elemzési adataiból megállapítható, hogy az oldott anyagtartalom a talajvizekben általában közepes. A leggyakoribb kationok a Ca 2+ , a Mg 2+ , a félsziget belsejében az alkáliák is. Az anionok közül a HCOy, esetenként a szennyeződések miatt feldúsuló CT, SO4 2 " és NOy érdemel említést. Magnézium-kalcium-hidrogén-karbonátos és kissé szulfátos a Balaton vize és az azt övező főtalajvíz. Magnézium-kalcium-alkáli hidrogén-karbonátos víz jellemzi a félsziget belső területeit. A pannóniai rétegvizek az adatok alapján (Ciprián-forrás) általában magnézium-kalcium-alkáli hidrogén-karbonátosak. A nitrát mennyisége Tihany DNy-i előterében jelentős. LÁNG összefoglalását többek között ANDÓ és PÁLFY (1973) egészíti ki. A sajkodi és gödrösi települések vízigényének kielégítésére a Balatonfüredről jövő vezetékben látják a megoldást. Meghatározzák Tihany várható távlati vízigényét is, ami az addigi adatokhoz képest emelkedő tendenciát mutat. SZÖRÉNYI és SCHEUER (1992) a Hungarocamion üdülő alatti magasparti területek vízföldtani vizsgálatáról számoltak be. A fúrások a felső-pannóniai homokos összletben rétegvizet mutattak ki. A magaspart lába az abráziós szemcsés üledékben lévő talajvízzel hidrológiai kapcsolatban van, így a vizsgált terület alatt kimutatott rétegvizeket természetes úton közvetve a Balaton csapolja meg. Éghajlat SÁRINGER (1898) mérési adatai az 1892-94-es évekből származtak. Megállapításai között szerepelt, hogy Tihany hőmérsékleti változékonysága nagyon alacsony, amit a Balaton hatásának tudott be a szerző. Megállapította, hogy a félsziget hajlamos a nyári szárazságra. A szárazuló éghajlat a csapadékadatokon is jól lemérhető, hiszen a Tihanyban mért 532 mm évi csapadék alacsonyabb, mint a füredi, badacsonyi, siófoki vagy boglári mérések eredményei. BACSÓ (1933, 1938, 1939, 1941) több éven keresztül publikálta meteorológiai megfigyeléseit a félszigetről. Adataiból kitűnik, hogy a vizsgált években a hőmérséklet- és csapadékviszonyok változatos képet mutatnak. ZÁCH (1952) a Balaton különleges időjárási és éghajlati viszonyairól jelentetett meg cikket. Tihanyban 625 mm évi csapadékot mért - ami az előző adatokhoz képest bőséges csapadékot mutat -, a félszigettől Ny-ra többet. ENDRŐDI a domborzat hatása és a hőmérséklet alakulása közötti kapcsolatokat vizsgálta egyik munkájában (1961a). Ebben a cikkben kitér a talajok szerepére is az éghajlat alakulásban, és megállapítja, hogy a hőmérséklet alakulását a talajok fedettsége és minősége is megszabja. Megállapításai között szerepel, hogy az éjszakai erős lehűlés következtében a Külső-tó medencéjében a legnagyobb a napi hőmérséklet-ingás. A hegyekről lefolyó hideg levegő legnagyobb gyűjtőtere a Külső-tó, de sekély ködöt a Belső-tó felett is megfigyel. ENDRŐDI (1961b, 1962) a hideg légtavakról újabb cikkeket is megjelentet. Részletezi a hideg légtavak kialakulásának törvényszerűségeit. VALENT (1962) a csapadék eloszlását vizsgálta a Balaton térségében. Vizsgálati eredményei megegyeznek a KAKAS által szerkesztett Magyarország Éghajlati Atlasza (1960) adataival. SZEPESINÉ LŐRINCZ (1962) a csapadékmentes időszakok gyakorisága és tartamuk valószínűsége alapján feltételezi, hogy a Bakony és a Balatonfelvidék hegyein átbukó főn jellegű szél megnöveli a csapadékmentes időszakok hosszát. ENDRŐDI (1963) a Tihanyi-félsziget terepklimatológiai jellemzését adja. Igen fontosnak
