Veress Márton: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 23. - Az Északi-Bakony fedett karsztja (Zirc, 1999)

KUTATÁSI MÓDSZEREK

Maradványbarlang irányok és a bezáró kőzet dőlésirányainak összehasonlító statisztikai vizsgálata A Csesznek környéki völgyoldalak maradványbarlangjainak többsége réteglap mentén képződött. Megvizsgáltuk a két irány (barlangirányok és dőlésirányok) különbségeinek gyakorisági eloszlását 66 db barlang esetében. A kapott adathalmazt %

2 próbával Barta I.-vel dolgoztuk fel. Arra kerestünk választ, hogy a dőlésirányú (0°-os különbség), csapásirányú (90°-os különbség) és a dőlésiránnyal ellentétes (180°-os különbség) üregképződési irányok közül melyik véletlenszerű és melyik nem. Megjegyezzük, hogy a ü'-os iránykülönbséghez kerültek mindazok az értékek, ahol 0° és 60° közé, 90-oshoz, ahol 60-120° közé és 180°-oshoz, ahol a barlangirányok és a rétegek dőlésirányainak különbségei 120° és 180° közé estek. Elvégezve a számításokat az adódott, hogy a 0°-os iránykülönbség gyakoriságnak a 90 oshoz képest 99,0%-os, a 180°-oshoz képest 99,9%-os a valószínűsége. A 0°-os iránykülönbségnek szignifikáns gyakorisága van a két másik (a 90-os és a 180-os) iránykülönbséghez képest. A 90-os iránykülönbségnek a 180°-oshoz képest nincs szignifikáns gyakorisága, ezért a Csesznek környéki völgyoldalak barlangjainak kioldását végző víz azok bejáratai felől érkezett. Mivel bejárataik a völgyoldalakban nyílnak megállapítható, hogy részben már lepusztultak azok a kőzetek (és a bennük kialakult üregek, valamint a vizsgált barlangok ide eső része), amelyek réteglapjai mentén mozgó vizek az üregesedést okozták. Ezért ezen barlangok zárt üregek felnyílásával jöttek létre. Szakadéktöbrök iránygyakoriságának vizsgálata A Dörgő-hegyen és a Szent László-erdő területén kialakult szakadéktöbröket alakjuk szerint körkörös, megnyúlt-széles és megnyúlt-keskeny szakadéktöbrökre lehet különíteni. A körkörös szakadéktöbrök (n=22) a középső-eocén mészkő és a triász fődolomit kőzethatárokhoz közel helyezkednek el. A megnyúlt-széles (n = 10) és a megnyúlt-keskeny (n=6) szakadéktöbrök e kőzethatároktól távolabbi helyzetűek. A szakadéktöbrök szélessége és iránya azon üregek szélességére és irányára utal, amelyekből kialakultak. Az üregek szélessége és iránya viszont az ezeket kialakító karsztvíz áramlási viszonyaira. Az üregek (szakadéktöbrök) szélessége a karsztvíz áramlásának felülnézeti képét, iránya oldalnézeti képét tükrözi. A szakadéktöbör szélességek a felszíni kőzethatártól távolodva egyre csökkennek. Ez arra vezethető vissza, hogy a kőzethatárhoz közelebb, ahol a kevésbé vízvezető dolomit hatására a vékonyabb mészkőben a karsztvíz áramlása horizontális, attól egyre távolabb, a nagyobb vastagságú mészkőben egyre inkább vertikális. A horizontális áramlás során széles, alacsony üregek (réteglapok, ill. a középső-eocén mészkő és dolomit határa mentén történik az oldódás) alakulnak ki. Vertikális áramlás során keskeny, magas üregek (törések menti az oldódás) képződnek. Ez az áramlási rendszer az alábbi módon magyarázható. A karsztvíz áramlási irányait a mostani felszín közelében ennek és a dolomit felszínének magasságkülönbsége nagymértékben meghatározta. Ugyanis a kevésbé üregesedéit dolomit vízvezető képessége kisebb, ezért a felületéhez közeledve a fedőkőzetben a karsztvíz fokozódó mértékben oldalirányba áramlik. Miután a triász dolomit felszíne egyenetlen, annak felszíni előbukkanási helyeitől (tehát a kőzethatártól) távolodva a dolomit felszíne egyre mélyebb helyzetű lesz a felszínhez képest. Fedőkőzete, a nummuliteszes mészkő a fenti irányba egyre vastagabb. (Közel egyenletes lepusztulás esetén ez akkor is így volt, amikor a jelenlegi felszín közelében húzódott a karsztvízszint.)