Veress Márton: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 23. - Az Északi-Bakony fedett karsztja (Zirc, 1999)

A HEGYSÉG FÖLDTANI, MORFOLÓGIAI JELLEMZÉSE

K-i irányban a Tési-fennsíktól a Baglyas-hegy-Iszka-hegy sasbérccsoportot (küszöbfelszín) a Bakonykúti-medence különíti el. (A sasbérccsoportot már a Móri-árok határolja.) A Tési-fennsíkot É-ról a Kisgyón-Balinkai-medence szegélyezi, ez utóbbit K-ről a Várhegy (küszöbfelszín). A teraszos völgyű Gaja-patak itt epigenetikus-antecedens szurdokot alakított ki. Végezetül felsoroljuk azokat a térszíneket, ahol a felszíni karsztosodás számottevőbb: - a Sűrű-hegycsoport ÉNy-i része - a Dudari-medence DNy-i pereme - a Tési-fennsík, a Porvai-medence és az attól délre húzódó (Som-hegy-Kőris-hegy közti, valamint a Bocskor-hegy és Kő-hegy közti területek) térszínek - a Kőris-hegy É-i előtere (Márvány-árok környéke), a Kőris-hegy - a Tési-fennsík - a Lókúti-medence - a Pénzesgyőri-medence (Kerteskői-szurdok, ül. Judit-forrás feletti terület és az Iharostető) - a Hárskúti-medence és a medencét Ny-ról, valamint D-ről határoló rögök (Égett-hegy, Mester-Hajag, Fehér-kő-árok környékén Augusztintanyánál a Középső-Hajag egyes részei, Homód-árok környéke, Kis-Fekete-erdő). A felszín alatti karsztformák területi elterjedése nehezebben határolható le. Azok a víznyelő jellegű barlangok vagy igazi víznyelő barlangok (de ma már nem aktív, korábban kialakult), amelyek a felszíni karsztosodás során képződtek, a már felsorolt területekre esnek. E genetikai típushoz tartozók között említhetők olyanok is, amelyeken felszíni karsztosodás korábban ment végbe, így a fenti felsorolásból kimaradtak (pl. a Nagy-Som-hegy tetőszintje, Középső-Hajag). Előfordulnak olyan felszíni karsztos formák, amelyek üregek beszakadozása során képződtek (tehát a felszín alatti karsztosodás területei közt említendők). Ilyen formakincsű térszín számos helyen előfordul a hegységben, pl. Porvai-medencétől Éra a Hódos-ér és a Bognár-árok között (Dörgő-hegy, Szent László-erdő), valamint a Sűrűhegycsoport területén az Ördög-árok és a Kő-árok közötti területek említhetők. A hegység - nem felszíni karsztosodás során képződött - barlangjai elsősorban a völgyoldalakban csoportosulnak (főleg az epigenetikus-antecedens eredetű völgyszakaszokban). A teljesség igénye nélkül a legjellemzőbbek a következők: Gaja-szurdok, Ördög-árok egy része, Kő-árok, Kőmosó-szurdok, Cuha-völgy, Hódos-ér, Gerence-völgy több szakasza, Szilfakő-völgy felső része (Középső-Hajag), Öregfolyás szurdoka (Kőszoros-völgy). A felsoroltakon kívül azonban még számos olyan regressziós-epigenetikus völgyet lehetne említeni (Burok-völgy, Hálóvető-árok, Öreg-Szarvad-árok, Csalános-árok, Száraz-Gerencevölgye), amelyek oldalában általában nem nagy számban és méretben, de előfordulnak barlangok vagy kisméretű üregek.