Budai Tamás, Csillag Gábor: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 22. - A Balaton-felvidék középső részének földtana (Zirc, 1998)

FEJLŐDÉSTÖRTÉNET

A felszín mai, meglehetősen változatos képe a negyedidőszak során jött létre, A triász vonulattól É-ra lévő Nagyvázsonyi-fennsík morfológiája viszonylag keveset változott a Balaton-felvidék többi részéhez viszonyítva. Ennek oka, hogy a terület nagyobb része a Vázsonyi-séd (más néven Eger-víz) vízgyűjtőjének kis reliefenergiájú peremterületére esik, ahol szinte kialakulatlan, alig nyomozható a völgyhálózat. A fennsík peremétől D-re és DKre azonban jelentős felszínformálódás történt a negyedidőszakban. A DK-i irányú völgyhálózat folyamatos bevágódása már valószínűleg a kora-pleisztocénben elkezdődött, majd a Déli-Bakony fokozatos kiemelkedése növelte a völgybevágódás intenzitását és a „balatoni riviérán" a hordalékkúpok kialakulását. A völgyképződéssel egyidejűleg eróziós-deráziós medenceképződés is megkezdődött a Veszprémi Márga térszínen. A kedvező földtani adottságok (a kellőképpen puha kőzet nagy vastagsága és jelentős csapásirányú elterjedése) mellett a megnövekedett reliefenergia következtében felerősödött erózió alakította ki a Balatoncsicsói- és a Pécselyi-medencét. A lepusztult márgafelszínen - ahol a rétegdőlés a 20°-ot meghaladja - részben a Nosztori Mészkő, részben a Sándorhegyi Formáció keménypados mészkőszintjei preparálódtak ki rétegbordákat (hog-backs) alkotva a kevésbé ellenálló fekü-fedőképződmények között. Ennek legszebb példái a Pécsely és Barnag közötti szinklinális két oldalán hosszan követhető Sándorhegyi Mészkő-gerincek. Mencshelytől D-re a Szent György-hegy és környéke közel vízszintes településű Nosztori Mészkő rétegei sapkaként fedik az idősebb Mencshelyi Márgát. Szerkezetmorfológiai értelmezés szerint ezek egy feldarabolt kueszta-lépcső maradványai. A pleisztocén legvégén a Nagyvázsonyi- és a Veszprémi-fennsíkon vékony, míg a márgamedencék kedvező fekvésű szélárnyékos lejtőin viszonylag vastag lösz-összlet képződött. A holocénben elsősorban a lösszel fedett térszínek lineáris és areális lepusztulása folyik, amelyet napjainkban az antropogén hatások (erdőirtás, nagytáblás mezőgazdasági művelés) erőteljesen felgyorsítanak. Kézirat lezárva: 1998. április 30. Köszönetnyilvánítás A szerzők köszönettel tartoznak Futó János igazgató úrnak, amiért lehetővé tette a „kismonográfia" megjelenését a zirci Bakonyi Természettudományi Múzeum kiadványában, valamint a Magyar Földtanért Alapítványnak és a Magyar Állami Földtani Intézetnek a kiadás támogatásáért. Dr. Haas János aprólékos lektori munkája nagyban emelte a kiadvány szakmai színvonalát. Galambos Csilla munkáját dicsérik a gondosan szerkesztett digitális ábrák. A középső- és késő-triász fejlődéstörténetének és ősföldrajzának összefoglalásakor figyelembe vettük az OTKA T 014902 számú kutatási projektjének legújabb eredményeit is.