Budai Tamás, Csillag Gábor: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 22. - A Balaton-felvidék középső részének földtana (Zirc, 1998)

A TÓTVÁZSONY ÉS BALATONCSICSÓ KÖZÖTTI TERÜLET - TEKTONIKA

szerkezeti elemek és ezen keresztül a tektonikai folyamatok korának meghatározását. Tovább gátolja a vizsgálódást az is, hogy igen kevés a feltárásban észlelhető szerkezeti elem. A térképen ábrázolt szerkezetek minősítése ezért általában nem közvetlen terepi észleléseken, hanem légifotó-kiértékeléseken, legtöbbször pedig a képződményhatárok lefutásának, illetve a csapásirányok változásának elemzésén alapul. A dolgozatban vizsgált terület szerkezeti képét a Litéri-feltolódás határozza meg, ami a térképlap délnyugati sarkától annak ÉK-i határáig követhető. A „Litéri-vonal" közel csapásirányú torlódásos szerkezete háromféle módon jelentkezik: 1. A vonal mentén kemény kőzetek (mészkő, dolomit) érintkeznek egymással. Ebben az esetben a vonal jól kitérképezhető a törmelékek elterjedése alapján, a közel sík, elnyesett térszín ellenére (25. ábra). 2. Éles morfológiai határként jelenik meg ott, ahol a mészkő-dolomit anyagú középsőtriász rétegsor a Veszprémi Márgára tolódott rá. Balatoncsicsó környékén a márgákon posztpannon eróziós medence alakult ki (26. ábra), aminek pereme jól kiemeli a szerkezeti vonalat. Ez a típusú feltolódás jól térképezhető geoelektromos mérésekkel, mivel a nagy ellenállású, tiszta karbonátok és a közepes-kis ellenállású márgák határozottan elkülönülnek egymástól a tranziens szelvényeken. A Litéri-vonalon keresztül fektetett bánkői szelvényen is jól kirajzolódik a kb. 40-50° dőlésű feltolódási sík (SZILÁGYI et al. 1991), emellett - a geofizikai szelvényen kissé zavart zóna formájában a felszínen pedig rétegismétlődésként - jelentkezik egy kisebb, a Litéri-vonalat kísérő feltolódás (27. ábra). 3. A Litéri-feltolódás a legkevésbé a Veszprémi Formáción belül térképezhető, megjelenése alig ismerhető fel. Ebben az esetben ugyanis nem egy viszonylag keskeny sáv formájában jelenik meg, hanem egy erősen gyűrt, préselt, számtalan, kisebb-nagyobb amplitúdójú pikkelyből álló, szélesebb zóna jelzi. A feltolódás ez utóbbi típusát harántolta a mencshelyi Met.l. fúrás (18. és 19. ábra). A szelvényeken két, jól azonosítható réteggel bizonyítható feltolódás, egy átbuktatott réteg és rengeteg lapos feltolódási sík található. A fúrásban 65 m és 380 m között harántolt Mencshelyi Márga valódi vastagsága egyébként 100-120 m-re becsülhető. Az igen erős préselést, tektonikai igénybevételt a fentieken kívül jól mutatja a márga palás jellege, a rétegzettségtől eltérő, helyenként ívelt, hajlott elválási síkok gyakorisága. Egy mészmárga réteg vékonycsiszolatában kissé deformált filamentumok láthatók (XII. tábla 4. kép), a sporomorphák pedig szintén deformáltak, megnyúltak (GÓCZÁN szóbeli közlése). A fúrás közvetlen közelében két, egymással párhuzamos, lapos gerincet alkot a Nosztori Mészkő. Ez az ismétlődés - a rétegsor ismeretében - csak valamilyen szerkezettel (valószínűleg feltolódással) magyarázható. A dolgozatban tárgyalt terület É-i és ÉNy-i határa nagyjából egybeesik a Veszprémi-feltolódással. Jelenlétét a tótvázsonyi Tv.l. fúrás rétegsorának pikkelyes szerkezete valószínűsíti. Ettől NyDNy felé a feltolódást pannóniai rétegek fedik. A szentjakabfai földtani szelvény (26. ábra) É-i végében feltételezhető egy, a zónába tartozó feltolódás, amit a tágabb környezet szerkezete is megerősít (DUDKO 1990). A feltolódás két oldala közötti rétegtani ugrómagasság sokkal kisebb, mint azt korábban feltételezték (CSÁSZÁR et al. 1978). A régi térképek ábrázolásában ui. „fődolomit" érintkezik a középső-triász képződményekkel a Veszprémi-vonal mentén, a legutóbbi térképezés egyik tapasztalata szerint azonban a Buchensteini Formáció közvetlen fedőjében már dolomit települ ezen a vidéken. A nagy vastagságú dolomitösszlet tehát nem sorolható automatikusan a Fődolomitba, amit megerősít a Veszprémi Márga és a Sándorhegyi Formáció jelenléte számos feltárásban a Veszprémi-feltolódás É-i oldalán. A két feltolódási zóna között és a literitől D-re is találhatók azokkal szoros genetikai kapcsolatban álló szerkezeti formák, hosszanti tengelyű szinklinálisok és antiklinálisok (28. ábra).