Budai Tamás, Csillag Gábor: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 22. - A Balaton-felvidék középső részének földtana (Zirc, 1998)

A TÓTVÁZSONY ÉS BALATONCSICSÓ KÖZÖTTI TERÜLET - BEVEZETÉS - FÖLDRAJZI ÁTTEKINTÉS - REGIONÁLIS FÖLDTAN, RÉTEGTAN - Negyedidőszaki képződmények

Lösz A viszonylag nagy területet lefedő képződmény jó feltárásban csak a balatoncsicsói és a pé­cselyi márgamedencék néhány mélyútjának falában látható. Ezek közül a legváltozatosabb ré­tegsor a Balatoncsicsótól É felé, a Bánkőre vezető mélyút alsó szakaszán található, ahol 6-7 m vastag lösz települ a Veszprémi Formációba tartozó, helyben maradt, sűrű mészmárga tör­melékre. A lösz-összlet bázisrétege szürke, csernozjom jellegű talaj roncsa. Fölötte kb. 1 m-rel 0,5-1,5 m vastag, gyengén agyagosodott, vörösbarna erdei talaj következik. A meszes, porózus, típusos lösz alig tartalmaz törmeléket, a löszcsigák viszont meglehetősen gyakoriak benne. A típusos löszön kívül előfordulnak egyéb löszváltozatok is területünkön. Ilyen a homo­kos lösz, löszös homok, a törmelékes lösz, lejtőlösz. Fedője általában holocén-pleisztocén törmelék vagy recens talaj, ami alól a márgamedencék lejtőjének domború, inflexiós zónái­ban bukkan ki a felszínre. A lösz-összlet vastagsága területünkön helyenként meghaladhatja a 10 m-t is. Pleisztocén-Holocén Bazalt suvadék A Déli-Bakony bazaltterületeinek pereméről lecsúszott, 100 m szélességet is elérő suvadási formákhoz hasonlóak a Pósa-tető K-i peremén is megtalálhatók. Ezeket a mor­fológiai elemeket az Agár-tető és a Haláp oldalában már JUGOVICS (1954) is felismerte, genetikájukat később a részletes földtani felvétel is megerősítette (PEREGI-BENCE 1987). A Pósa-tető K-i oldalán két, egyaránt kb. 200 m hosszú, 50-100 m széles, egyben suvadt bazalttömeg található. Az É-i suvadék a bazalt mai határától 50-200 m-re található, alja a bazalt alatt kb. 30-40 m-re látható (XXI. tábla 2. kép). Felszíne szabálytalan, a bazalt ösz­szetört, két viszonylag jól elkülöníthető szint is kirajzolódik. Lehetséges, hogy itt két, egy­másra csúszott bazalttömeg van. A déli suvadék mindössze 10-15 m-rel a bazaltperem alatt található, felszíne enyhén visszafelé dől. A suvadás kora nem határozható meg pontosan, negyedidőszaki korát azonban biztosra vehetjük, hiszen a Nagyvázsonyi Mészkő Formáció rétegeivel borított térszínen jelentős völgy­képződés, általános lepusztulás során alakulhatott ki az a lejtő, amin a suvadás lejátszódott. Lejtőtörmelék A bazalt-, dolomit- és mészkőterületeken egyaránt jelentős fagyaprózódás zajlott a pleisztocén során, a fellazított kőzettörmelék máig mozog a lejtőkön. A würm korú lösz feküjében és fedőjében egyaránt előfordul, csakúgy, mint azokon a lej­tőkön, ahol löszképződés nem történt. A törmelék mérete a bazaltterületeken általában durvább, nem ritkák a 40-50 cm-t is elérő vagy meghaladó törmelékdarabok. Az üledékes kőzetek felépítette területeken az átlagos törmelékméret 5-30 cm körüli. Természetesen itt is előfordulnak durvább törmelékek, pl. az alig átmozgatott édesvízi mészkő darabok mére­te akár 50 cm körüli is lehet. Igen durva lejtőtörmeléket találunk a térképlap DNy-i sarkában, a Tói-hegy és a Harka közötti vízmosásban, ahol az agyagmárgán kialakult lejtőkön a sándorhegyi mészkő 0,5 m 3-t is elérő tömbjei csúsznak le a vízmosás talpára.

Next

/
Thumbnails
Contents