Budai Tamás, Csillag Gábor: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 22. - A Balaton-felvidék középső részének földtana (Zirc, 1998)

A TÓTVÁZSONY ÉS BALATONCSICSÓ KÖZÖTTI TERÜLET - BEVEZETÉS - FÖLDRAJZI ÁTTEKINTÉS - REGIONÁLIS FÖLDTAN, RÉTEGTAN - Permotriász üledékciklus

Lóczy két szelvényben is meghatározta a karni márga rétegsor vastagságát. A Koloskavölgy-Sándor-hegy szelvénye az egyik (A), a Monoszlói-medence-Tói-hegyé a másik (B); a, b, c, d, e az általa elkülönített rétegcsoportokat jelöli (lásd fent). a+b c d+e A 100 m 15 m 235 m Összesen: 350 m (id. m. p. 140) B 112 m 38 m 246 m Összesen: 396 m (id. m. p. 159) A karni márgák általa alkalmazott rétegtani felosztása - a „sándorhegyi mészkő" önálló formációba sorolásától eltekintve - két helyen tér csak el a ma elfogadott litosztratigráfiai tagolástól: 1. A márga rétegsor legalsó szintjeként ismertetett chondriteses mészkövet a Füredi Mészkő Formációhoz soroljuk. 2. A Csicsói Márga Tagozatnak megfelelő rétegcsoportot id. LÓCZY (1913. pp. 166-167.) két szintre osztotta kagylófaunája alapján, amit a litosztratigráfiai felosztásban nem lehet figyelembe venni. PEREGI (1979) a veszprémi térképezés eredményeként - Laczkóval ellentétben - arra az álláspontra jutott, hogy Veszprémben és közvetlen környékén a különböző dolomittestek nem a márgaösszlet heteropikus fáciesei, hanem azon belüli közbetelepülések. Területünkön a Veszprémi Formáció nagyjából ÉK-DNy-i csapásban követhető Balatonhenyétől Tótvázsonyig. A felső-triász képződmények által alkotott szinklinálisnak a déli szárnyán a formáció felszíni elterjedésének szélessége több km, míg az északin mindössze néhány 100 m. A formáció igen rosszul feltárt, leginkább a Sándorhegyi Formáció feküjében bukkan felszínre. Kivételként említhető egyetlen igazán jó feltárása, a Balatoncsicsótól DNy-ra, kb. 1 km-re lévő Csorszai-patak völgye, más néven a Csukréti-árok (GÓCZÁN et al. 1991). Mencshelyi Márga Tagozat A formáció alsó tagozatát alkotó, uralkodóan sötétszürke, szürke, pirites, vékonylemezes, leveles, rögös elválású agyagmárga, márga az egész Balaton-felvidéken meglehetősen egyveretű. BÖCKH (1872) „felső márgacsoport alsó osztály" vagy „Posidonomya wengensis tartalmú márga" néven említette és a dél-alpi wengeni rétegekkel párhuzamosította. Jelentősen kivékonyodott rétegeit LACZKÓ (1911) „alsó halobiás márga" néven írta le Veszprémben. Általánosan használt elnevezése LÓCZY (1913) leírásán alapul, aki a levéllábú rákok maradványainak tömeges jelenléte alapján vezette be az „estheriás márga" megjelölést. Területünkön egyetlen teljes szelvénye a Mencshely Met.l. fúrás (18. ábra), amely kb. 100 m valódi vastagságban harántolta. A tagozat feküje a térképezett terület nagy részén a Füredi Mészkő, ez alól Vöröstó környéke a kivétel, ahol a Kádártai Dolomitra települ. Fedője a Nosztori Mészkő. Rétegsora a Met.l. fúrásban az alábbi három szakaszra osztható: - Alsó szakaszára a vékony, gyakran gradált, bioklaszt-mészhomok-onkoid anyagú lemezek, lencsék a jellemzőek. Apró, kerekítetlen vagy gyengén kerekített mészkő intraklasztok is előfordulnak több szintben, általában a gradált mészkőrétegek alatt. Kb. 250-290 m között a gradált rétegek - valószínűleg bemosott tufától - gyakran zöldes árnyalatúak, helyenként klorit- vagy biotitlemezkéket tartalmaznak. Jellegzetesek a bioturbált és az iszaprogyásos rétegek, valamint a rétegterheléses szerkezetek (XI-XII. tábla).