Budai Tamás, Csillag Gábor: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 22. - A Balaton-felvidék középső részének földtana (Zirc, 1998)

ZÁNKA ÉS A PÉCSELYI-MEDENCE KÖZÖTTI TERÜLET - TEKTONIKA

fedőjükben mindig megtalálható - többé-kevésbé cementált - fanglomerátum jellegű durvatörmelékes hordalékkúpok óvták meg a lepusztulástól. E hordalékkúpok korát nem ismerjük, lehetnek közel azonos korúak vagy sokkal fiatalabbak is, mint a feküjükben települt folyóvízi összlet. Az idős pleisztocén rétegek mai elterjedése a Balaton-medence kialakulását eredményező neotektonikai mozgások jelentős hatását igazolja Zánka-Balatonakali térségében. A Horog-völgy előtt többgenerációs hordalékkúprendszer alakult ki, amelynek nem csak anyaga, hanem morfológiája is megőrződött részben. A Dunántúli-középhegységben másutt vizsgált hordalékkúpok analógiája alapján az ép morfológiájú hordalékkúpok a felső-pleisztocénben keletkezhettek. Hasonló korú hordalékkúpok találhatók a dörgicsei öblözetben Dörgicsétől nyugatra és a Becce-hegy déli tövénél. A Pósa-kút környékén és a Bere-ároktól a Balatonig terjedő lapályon már egy fiatalabb, a Balaton medréhez igazodó, kis vastagságú, ám nagy kiterjedésű hordalékkúprendszer alakult ki, részben az idősebb középső-felső-pleisztocén árhordalékok áthalmozódásával. Tektonika A Balaton-felvidék többi részéhez viszonyítva a Dörgicse és Pécsely közötti terület viszonylag bonyolult szerkezetű. Már a Lóczy-féle 1:75 000-es térképre pillantva is szembeötlik, hogy a Litéri-vonaltól délre húzódó középső-triász paszta EK-DNy-i csapása ezen a területen összezavarodik. Figyelembe véve a térképezés során mért uralkodó dőléseket, valamint a megállapított tektonikai elemek jellegét és irányát, azt az általános megállapítást tehetjük, hogy a Pécselyi-medencétől délre lévő területet a középhegységi ÉK-DNy-i csapásra közel merőleges torlódásos szerkezetek uralják, emellett horizontális vetők is jelentkeznek. Torlódásos szerkezetek A terület felépítésében meghatározó jelentőségű gyűrt szerkezetek közül talán a zánkai gyermekváros környékén lévő a legnagyobb, ahol a Csopaki Márga-Aszófői Dolomit-Iszkahegyi Mészkő alkotta, kb. É-D-i tengelyű antiklinális keleti szárnya nyomozható (1. melléklet). A dörgicsei Öreg-erdőben ugyancsak egy nagyméretű, ÉÉNy-DDK-i tengelyirányú boltozat rajzolódik ki, amelynek magját Megyehegyi Dolomit és Tagyoni Mészkő, szárnyait pedig Füredi Mészkő alkotja. A nagy antiklinálison belül több kisebb redő is kimutatható (11. ábra, III. szelvény). Ez a gyüredezettség okozza a Buchensteini Formáció egyedülállóan nagy felszíni elterjedését a dörgicsei Öreg-erdőben (1. melléklet). Az előbbihez hasonló, bár jelentősen erodáltabb a Nagy-Les-hegy boltozata, amelynek magjában szintén Megyehegyi Dolomit bukkan felszínre (11. ábra, II. szelvény). Figyelemre méltó, hogy ettől a szerkezettől DDK-re (tengelyének irányában) a Megyehegyi Dolomit csapásváltozása ugyancsak antiklinális szerkezetet rajzol körül Balatonakaii és Fövenyes (Kiliántelep) között. Valószínűleg ennek tulajdonítható az Iszkahegyi Mészkő kibukkanása is a Hegytető nyugati lábánál, illetve Fövenyes DNy-i részén, amely a fenti antiklinális legidősebb felszínre bukkanó képződménye lehet. A nagyles-hegyi boltozathoz KÉK felé szinklinális (Les-hegy), majd újabb antiklinális csatlakozik. Ez a sorozat - amelyben a boltozatok és a nyergek tengelyiránya uralkodóan É-D-i -