Budai Tamás, Csillag Gábor: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 22. - A Balaton-felvidék középső részének földtana (Zirc, 1998)

ZÁNKA ÉS A PÉCSELYI-MEDENCE KÖZÖTTI TERÜLET - REGIONÁLIS FÖLDTAN, RÉTEGTAN - Neogén üledékciklus

tató fúrás harántolta, míg az örvényesi Ágasmagas és a Körtvélyes közötti lankás területen a felfakadó források alapján valószínűsíthető. A Vászolytól délre lévő Kakashegyen (Vászoly Vszt.2.) és a Balázs-tetőn lévő Füzeti-tó partján (Szentjakabfa Szjt.l.) mélyült fúrás márgaösszlete a sporomorpha vizsgálatok szerint a Mencshelyi Tagozatba sorolható. Sándorhegyi Formáció A területen található legfiatalabb triász képződmény a Keresztfa-tetőtől ÉNy-ra bukkan ki. A vászolyi országút és a Nyelőké közötti dombon világosszürke, afanerites, kagylós törésű, valamint barna, krinoideás mészkő alkot törmeléket, amely a Keresztfa-tető ENy-i oldalán vezető út talpán szálban álló sötétszürke, vékonyréteges-lemezes elválású, erősen bitumenes mészkővel együtt a Sándorhegyi Formációba sorolandó (Pécselyi Tagozat). Tektonikus helyzetére nemcsak a környező középső-triász rétegsortól idegen jellege, hanem a mészkőrétegek dőlésirányának kis távolságon belül észlelhető nagyfokú változása és a dőlés nagysága is utal. Neogén üledékciklus Triásznál fiatalabb mezozoos és paleogén képződmények a területről nem ismertek, a legidősebb kainozoos üledékek bádeni korúak. Középső- és felső-miocén durvamészkövek csoportja Rákosi Formáció „Felső mediterrán" mészkőről elsőként SCHRÉTER tett említést (in LÓCZY 1913, p. 253) Akaii és a Sághipuszta (a mai gyermekváros) közötti Murvás-mezőről. A szarmata mészkőhöz hasonló habitusú kőzetet a benne talált Peneroplis cfr. pertusus foraminifera alapján sorolta a mediterrán emeletbe. A Balaton környék építésföldtani térképezése során mélyült Balatonakaii Bak.40. fúrás világossárga, üreges mészkőben állt le a szarmata mészkő feküjében, amelyet az alábbi tipikus bádeni ősmaradvány-együttes jellemez (KÓKAY 1981, 1986): - Bivalvia: Chlamys diaphana, Cardium ruthenicum, Ervilia trigonula, Mactra cfr. quasideltoides (buglovi fácies); Arca diluvii, Flabellipecten leythajanus, Chlamis neumayri, Ch. rakosense, Ostraea digitalina, Cardita partschi, Phacoides columbella, Glycymeris obstusatus, Pecten aduncus, Codokia leonina. - Gastropoda: Oxystele patula orientális, Gibbula buchi, Cerithium turonense, Turritella benoisti, T. badensis, Ancilla glandiformis, Nassa rosthorni. - Decapoda: Calappa heberti, Matula brocchii, Callianassa munieri, C. pseudorakosensis. CSILLAG (1979) szerint a felső-bádeni sorozat dolomit anyagú bázistörmelékkel diszkordánsan települ a triász alaphegységre, majd aprókavicsos mészkővel fokozatosan megy át fölfelé a tiszta mészkőbe (KÓKAY 1981, p. 10). Érdemes megjegyezni, hogy ugyanez a fáciessorrend figyelhető meg az alaphegységre közvetlenül transzgredáló szarmata rétegsorban is (BENCE-BUDAI 1987, p. 251).