Budai Tamás, Csillag Gábor: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 22. - A Balaton-felvidék középső részének földtana (Zirc, 1998)
ZÁNKA ÉS A PÉCSELYI-MEDENCE KÖZÖTTI TERÜLET - REGIONÁLIS FÖLDTAN, RÉTEGTAN - Permotriász üledékciklus
A „vászolyi mészkő" felett az Öreg-hegyen több méter vastag kovás tufit települ (7. ábra). Némileg eltér ettől a Drt.l. fúrás rétegsora (3. ábra), amelyben a „vászolyi mészkőre" közvetlenül települ az a gumós, márgaközös mészkőből álló rétegcsoport (Nemesvámosi Tagozat), amely a Buchensteini Formáció jellegzetes és a Balaton-felvidéken általánosan elterjedt kifejlődése. A Dörgicse-Balatonudvari közötti középső-triász kettős vonulat déli szárnyán a Vászolyi Tagozatnak csak az alsó, krinoideás, tufás mészköve fejlődött ki - amelyből a Nagy-Leshegyen SZABÓ (1972) szerint az ammoniteszeken kívül csigolya is előkerült - míg a s. str. „vászolyi mészkő" ebben a pasztában hiányzik. A Déli-Alpokkal végzett legújabb rétegtani korreláció és a részletes biosztratigráfiai, szedimentológiai és ősföldrajzi eredmények alapján a Vászolyi Tagozatot a Dolomitok Bivera Formációjával párhuzamosítják, és önálló formációként különítik el (4. ábra). A Buchensteini Formáció - ebben az értelmezésben - a Nemesvámosi és a Keresztfatetői Tagozatra szűkül le (VÖRÖS et al. in press). Nemesvámosi Tagozat A Vászolyi Tagozat fölötti rétegsor igen változatos litológiai felépítésű és a szó szoros értelmében is rendkívül sokszínű. A vulkánibból és karbonátból felépülő sorozatban a kétféle üledék egymáshoz viszonyított aránya tág határok között és szeszélyesen változik, így a rétegsorban a tiszta mészkőtől a tufás, tűzköves mészkövön, radiolariton és tufiton át a kristálytufáig minden lehetséges változat és átmenet előfordul. A rétegsort felépítő kőzetekre jellemző a nagy mennyiségű diszperz kovaanyag, amelynek eredete a vulkanizmushoz köthető. A tengervíz hatására a kiszórt kőzetanyag kémiai mállásnak indult (halmirolizis), a szilikátásványok átalakulása során kova szabadult fel és mobilizálódott. Ez szolgáltathatta a gumós mészkövekre jellemző nagy mennyiségű tűzkő, illetve a kovás tufit cementáló anyagát is. A Dörgicse Drt.l. fúrás kőzettani vizsgálata szerint (IVANCSICS 1986) a tiszta vulkanitot montmorillonitosan bontott üveg- vagy portufa, ritkábban kristálytufa képviseli. Ezeknél nagyobb kovatartalma következtében - kevésbé mállott a tufás radiolarit és a kovás tufit. A tufás mikropátitban a vulkanithoz finom frakciójú karbonát társul, amelyben gyakoriak a radiolariák. A tufák porfíros elegyrészei közül makroszkóposán csak a kvarc, a biotit és ritkán az elmállott földpátok pszeudomorfózái ismerhetők fel. A vékonycsiszolatokban azonban az is megfigyelhető, hogy a montmorillonitosodás elsősorban az üveges alapanyagot érintette, míg a porfíros elegyrészek (pl. szanidin) többé-kevésbé épen maradtak. SZABÓ-RAVASZ (1970), valamint RAVASZ (1973) szerint a vulkánit anyaga káliumban dús trachit, amely a rétegsorban felfelé - a mészalkáli jelleg erősödésével - riolitos összetételűvé válik. Meg kell azonban jegyezni, hogy ezek a vizsgálatok csak a Nemesvámosi Mészkő alatti vulkánitokra terjedtek ki. A Nemesvámosi Tagozat túlnyomó részét alkotó pados, gumós mészkőnek az alábbi két fő típusa különíthető el: - szürkésdrapp mészkő sötétszürke tűzkővel, néhol zöld márgabetelepülésekkel; - halványvörös vagy drapp mészkő sötétvörös tűzkővel és ugyancsak sötétvörös márgaközökkel. Mindkét típus gyakran autigénbreccsás, plasztoklasztos, iszapfolyásos szerkezetű. Ezek a mészkövek Dörgicsén is, de különösen a Becce-hegyen és az Öreg-erdőben mindenhol radiolarit és kovás tufit törmelékével együtt fordulnak elő. A Nagy-Les-hegyen a szürke, míg a Kis-Les-hegyen inkább a vörös mészkő dominál. DOSZTÁLY az alábbi radiolaria-fajokat határozta meg a Dörgicse környéki kovás tufitból, illetve a Drt.l. fúrásból (IV. tábla):
