Budai Tamás, Csillag Gábor: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 22. - A Balaton-felvidék középső részének földtana (Zirc, 1998)

ZÁNKA ÉS A PÉCSELYI-MEDENCE KÖZÖTTI TERÜLET - REGIONÁLIS FÖLDTAN, RÉTEGTAN - Permotriász üledékciklus

1. Felsőörsi Mészkő Formáció A Balaton-felvidék középső részén nyomozható anisusi karbonátplatform által elválasztott medencékben a pelsoi során megindult a pelágikus mészkő és márga, illetve a platformokról lehordódott üledékek (krinoideás-brachiopodás mészkövek) lerakódása. 2. Buchensteini Formáció A vulkanizmus megindulását követően egységes medence alakult ki a Balaton-felvidék teljes területén az illyr végén, amelyben a pelágikus mészkő mellett piroklasztikum és alárendeltebben radiolarit képződött a ladin végéig. 3. Füredi Mészkő Formáció A karni elején tovább folytatódott a pelágikus medencefáciesű karbonátok lerakódása a vulkanizmus lecsengését követően is, egészen a terrigén törmelék nagyarányú beáramlásának (Veszprémi F), illetve a karbonátplatform progradálásának (Budaörsi F.) a kezdetéig. A fenti három formáció csoport rangú összevonása elsősorban esemény-sztratigráfiai szempontból indokolt. A „Buchensteini" név használata azonban olyan prioritási és korrelációs problémákat vet fel, amelyek feloldásához elengedhetetlenül szükséges egy vázlatos kutatástörténeti áttekintés (4. ábra). - A dél-alpi buchensteini mészkőre a hazai irodalomban elsőként BÖCKH Jánosnál találunk hivatkozást (1872, p. 87), aki azt a Balaton-felvidékről általa leírt vörös, tűzköves „tridentinus mészkő" megfelelőjének tartotta. - Ezt követően lényeges szemléletbeli változás állott be a Balaton-felvidéki és a dél-alpi rétegsorok korrelálásában, hiszen LACZKÓ (1911, p. 19) és id. LÓCZY (1913, p. 95), majd később SZABÓ (1972, pp. 47-48) a gumós, tűzköves „tridentinus mészkövet" az attól teljesen eltérő litológiájú - uralkodóan vulkanoklasztitokból (tufahomokkőből, aleurolitból és márgából) felépülő - „wengeni rétegekkel" párhuzamosította, és a „buchensteini rétegek" fogalmát a ladin rétegsor alsó szakaszát alkotó vulkanitra, illetve a „Trachyceras reitzi tartalmú" rétegekre korlátozta. Ennek a jelenségnek az a magyarázata, hogy a rétegsorok párhuzamosításánál utóbbi szerzők az egykorúságot helyezték előtérbe, amit egyértelműen jelez az eredetileg kőzetrétegtani egységekre bevezetett elnevezések (RICHTHOFEN 1860), úm. „buchensteini-" vagy „wengeni rétegek" időrétegtani értelmű használata (pl. „wengeni korú"). - Ez a kronosztratigráfiai szemléletű felosztás később öröklődött a formációk megalkotásánál is, ti. a „tridentinus mészkövet" Nemesvámosi Formáció néven különítették el a fekü Buchensteini Formáció felett (BALOGH 1981, CSÁSZÁR-HAAS szerk. 1983). A „tridentinus mészkő" és a „buchensteini rétegek" formáció-szintű szétválasztása ellen szól maga a rétegsor és a dél-alpi analógia. A két képződmény összeolvadását, illetve „petrográfiai rokonságát" már LACZKÓ (1911, p. 69) és id. LÓCZY (1913, pp. 112-113), később DETRE et al. (1979, p. 86) és BALOGH (1981) is megállapította. A térképezési tapasztalatok, valamint a kérdéses rétegsort harántolt fúrások feldolgozása alapján egyértelműen bebizonyosodott, hogy a gumós mészkövek a vulkánitokkal együtt, egymással váltakozva építik fel a ladin rétegsort, a kétféle képződmény dominanciaváltozása legfeljebb tagozatrangú elkülönítést tesz lehetővé az egyetlen formáción belül (BUDAIDOSZTÁLY 1990, pp. 62-63, Fig. 1; BUDAI 1993). A Balaton-felvidék ladin rétegsora a Déli-Alpok Buchensteini (Lombardia), illetve Livinallongo Formációjával (Dolomitok) korrelálható (BUDAI 1992 a, b), azon belül tagozatként (knollenkalke) különítik el a gumós, tűzköves mészkövet mindkét területen. A továbbiakban az a kérdés merül fel, hogy alkalmazható-e a Balaton-felvidéken a buchensteini név, és milyen rangú litosztratigráfiai egységre. Utóbbi eldöntésénél figyelem-