Dietzel Gyula: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 21. - A Bakony nappali lepkéi. (45 színes fotóval) (Zirc, 1997)

A fajok részletes jellemzése

A faj európai populációi nem különböznek a svédországi törzsalaktól, az egységes képből csak az Észak-Afrikában elszigetelődött ssp. erythromelas (AUSTAUT, 1885) válik ki. Leírt aberrációi közül bakonyi példány nem ismert. Rögzített bakonyi lelőhelye: 33 (14. térkép) 1 a, b 9 25 a, b 42 a, b 77 95 2b 11 b 30 43 80 96 3b 12 33 52 85 97 a 4b 13 a 35 57 b,c 86 5a 14 37 58 89 6b 22 a, c 39 68 90 52. Nymphalis antiopa (LINNAEUS, 1758) Gyászlepke (45. kép) Holarktikus előfordulású semisilvicol faj, amely Észak-Amerika mérsékelt övében is él. A Bakonyban, bár általánosan elterjedt, egyike a leginkább veszélyeztetett Nymphalis-fajoknak. Évente egy nemzedékben rajzik, július elejétől augusztus közepéig, majd téli szálláshelyet keresve gyorsan eltűnik. A kora tavaszi meleg napokon már előbújik téli rejtekéről, áprilisban aktív, s ilyenkor több példánya látható, mint júliusban, mikor frissen kelt egyedei repülnek. Az Északi-Bakonyban a '60-as évek közepén még szórványosan ugyan, de előfordult. Az utóbbi évtized során erről a területről viszont csaknem teljesen eltűnt. 1989-óta csak egy áttelelt példányát láttam. A Keleti-Bakonyból származó adatok sajnos nem tükrözik a mennyiségi viszonyokat (SZEŐKE et al., 1988). Minden lepidopteroldgus aggasztó mértékű országos ritkulásáról ad számot. Kifejezetten fotogén állat, mindig is elegen ci áj ával és sajnos ritkaságával tűnt ki a nappali lepkék köréből. Ez a ritkaság azonban kiegyesúlyozott volt mindaddig, míg ezt csupán parazitaérzékenysége és egyéb természetes ellenségei állították be. A faj fenntartását biztosító füzesek áldozatul estek az ember természetátalakító tevékenységének és a gyászlepke a kipusztulás határára sodródott. A néhány éve elharapózott gyakorlat kiegészül az erddgazdaságilag alacsonyra értékelt nyír visszaszorításával is. Vészes ritkulására ez a kézenfekvő magyarázat. Amennyiben természetvédelmi szerveink ennek az áldatlan szemléletnek és gyakorlatnak nem veszik elejét, az antiopa — talán legimpozánsabb nappali lepkénk — röpke évtized elteltével nem lesz többé. A tárgyalt faj esete — néhány más társával együtt — kiválóan példázza, hogy az élőhelyi védelem és a szemléletváltás fajok megmentésére is képes lenne. Védett faj ! Bakonyi státusza: 2. Kevés és a természetben igen ritkán előforduló eltérése ismert, melyek egyikét sem fogták még a Bakonyban. Rögzített bakonyi lelőhelye: 31 (15. térkép) 1 a, b 14 42 a 68 85 2b 25 a, c 43 69 a, b 86 3b 33 56 74 a, b 89 4b 35 57 b, c 79 92 5 a 38 58 80 95 12 39 67 82 96