Dietzel Gyula: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 21. - A Bakony nappali lepkéi. (45 színes fotóval) (Zirc, 1997)
A fajok részletes jellemzése
A Bakonyban az '50-es évek közepén még éltek példányai. Herenden a lakóépületek köré telepített kevert fűzállományban tenyésztek. Ezt az állományt a háború eldtt részben parkosítás, részben szélfogésávok céljából telepítették. Szépen preparált és adatokkal ellátott egyedét láthattam Farkas Sarolta és Ágnes gyűjteményében. A Fasornak nevezett — s akkor még valóban az volt — út mellett folydogáló kénhidrogéntál gyengén szagos csermely partján ültetett fűz-nyár és nyír vegyes társulásában az összes nagy Nymphalidae-ïa] tenyészett, köztük a két Apatura is. A szépen gondozott háborítatlan ligetrendszer mindig optimális vízháztartási viszonyaival, kedvezd életteret biztosított a lepkéknek. Az 1957-ben elkezdődött nagyarányú építkezés, a vele járd és gyorsan változó körülmények elsöpörték ezt az élőhelyet, s egy-két év múlva hírmondája sem maradt a már akkor is különlegesnek minősíthető faunának. Abban az iddben csak a Limenitis-fajok hiányoztak a ligetből. Ma már az akkor még előfordulá xanthomelas-t is a Bakonyból kipusztult fajok közé kell sorolnunk. Sümegnél sem él már. Védett faj, a Vörös Könyvben is szerepel. Bakonyi státusza: 0. A még fellelhető hazai élőhelyeken a xanthomelas a Bécsi-medencéből leírt nevezéktani törzsalakkal egyezik. Rögzített bakonyi lelőhelye: 2(14. térkép) 1 a 52 51. Nymphalis polychloros (LINNAEUS, 1758) Nagy rókalepke (6. kép) Az Eurázsia nyugati részén és Északnyugat-Afrikában tenyésző faj areája egyre szakadozottabb, bár korábban is nagy területekről hiányzott. Júliustól szeptember elejéig egy nemzedékben repül, ivarérett alakban telel át. A fajnak a Bakony minden résztájáról vannak adatai, de csak a kivételes adottságú élőhelyeken volt gyakori. Az utóbbi évtized során állománya rohamosan lecsökkent, amely legnagyobbrészt a tápnövények megfogyatkozása miatt következett be. Ebben is a meggondolatlan emberi beavatkozás a vétkes. Apolychloros-t például sem 1991-ben, sem 1992-ben nem láttam! Erősen kötődik a patakvölgyek nyirkosabb klímájához, az itt bővebben tenyészd fűz-nyár társulásokhoz. Kóborló természete ugyan közismert — kiválóan repül, nehezen fárad — mégis, védelme érdekében az előbb említett élőhelyek kímélete lenne az egyedül hatékony. A legkülönbözőbb helyeken való feltűnése csak elterjedtségét és mozgáskészségét jelzi, s nem azt, hogy tenyészhelyei körül minden rendben van. A Hajagok tömbjének déli vízgyűjtő területén -— számos kisebb patakvíz mellett — 35-40 évvel ezelőtt kiterjedt és hosszan elnyúló fűzligetek tenyésztek. Ezek a Séd mellett egészen Veszprémig, a vár alatti völgyszakaszig húzódtak, s itt a polychloros is viszonylag gyakori volt. A sokáig nem háborgatott Rakottyás-patak völgyében (Herendtdl ÉK-re) még a '60-as évek közepén is meglehetősen nagy számban repült. Innen, a szovjet csapatok által 1964-65ben elkezdett támaszpont létesítése után, többé nem volt kimutatható. 1992-ben lehetett újra bejárni a völgyet zavartalanul, de a polychloros-nak már nyoma sem volt. Több adat, de nagyon kevés példány ismeretes a Tapolcai-medencéből (NÉMETH, 1991), ahol pedig az éldhelyi adottságok kedvezőek. A Keleti-Bakony kutatását lezárd eddigi munkákban (ÁBRAHÁMUHERKOVICH, 1986) még úgy jellemzik: nem ritka. Feledni azonban nem szabad, hogy egy évtizedes rögzített adatokról van szó, a tényleges megfigyelések ennél még régebbiek. Védelme érdekében csak a füzesek oktalan pusztítását korlátozó rendelkezések, és a kevert erdőállományok újbóli telepítése lehet hatékony lépés. Védett faj. Bakonyi státusza: 3 (2).
