Dietzel Gyula: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 21. - A Bakony nappali lepkéi. (45 színes fotóval) (Zirc, 1997)

A fajok részletes jellemzése

nunk a térségben más kevéssé légszennyezett élőhelyére, a reducta-t úgy kell tekintenünk, mint a kipusztulás határán álló fajt. Védett faj. Bakonyi státusza: 1. Rögzített bakonyi lelőhelye: 1 (13.térkép) 11 b 4. nem: Vanessa FABRICIUS, 1807 Vándor tarkalepkék 46. Vanessa atalanta (LLNNAEUS, 1758) Atalanta-lepke Kozmopolita faj, első egyedei a Mediterraneum felöl vándorolnak be a tavasz végén. Két nemzedékű faj, amelynek hosszú meleg dszön november közepéig még egy harmadik nemzedéke is kifejlődhet. A hideg kontinentális telek elől október elejétől délre vándorol, ritka esetben a Bakonyban is áttelelhet. Nagyobb tömegű vándorlásairól a 1962-es, 1969-es és az 199l-es évekből találtam naplójegyzeteket. Ekkor határozott irányú folyamatos mozgásuk — 1-2 m magasságban — a késd délelőtti óráktól délután 4 éráig tartott. Átlagos gyakoriságuk percenként 10-12 példány volt, ami kezdetben e felett, délután ez alatt volt. 1991-ben vizsgáltam először állapotukat, s látható volt, hogy többségük frissen kelt. Két teljesen lerepült példányon fehér festékjelzés volt a szőrtelenített torra kenve. Mezofil faj, amely a Bakonyban mindenütt előfordul és nem ritka. Lakott területeken is előfordul, hullott gyümölcsön gyakran szívogat. Védett faj. Bakonyi státusza: vándorfajként minősítése nem indokolt. Aberrációival a természetben ritkán találkozunk — a Bakonyból is csak szerény mértékű eltérései kerültek elő —, ugyanakkor mesterséges körülmények között a változatok széles skálája hozható létre. 47. Vanessa cardui (LLNNAEUS, 1758) Bogáncslepke Hasonlóan az atalanta-hoz, több földrészen tenyészik, s már április végén északra vándorol. Május végétől szeptemberig 2-3 összemosódd nemzedéke fejlődik ki. A Bakonyban az irodalomban említett 3 generáció már nem jön létre. A szeptember végén látható példányok északabbra kelt és már délre vándorló példányok közül valók. Mindenütt gyakori, több tápnövényű euryök faj, amely kultúrterületeken, ruderális növényzeten egyaránt előfordul. A rokon fajnál fokozottabban viráglátogatd, viszont a fák kicsorgd nedvén, vagy erjedt gyümölcshulladékon nem láthatd. Lucernásokban néha nagy tömege verődik össze. Utolsó, egyértelműen annak minősíthető vándorlásait 1962-ben figyeltem meg. A feljegyzések szerint augusztus közepe táján, több napon keresztül a késő délutáni órákban 1 és 10 m magasságok között több ezer lepke vonult igen nagy sebességgel. Mozgásuk iránya egy csoporton belül határozott és egységes volt, de területenként az együvé tartozó csoportok váltakozó égtáji céllal repültek. Egy-egy vonulás alig tíz percig tartott. Ilyen tömegviszonyokról ma már nem érkeznek jelzések, de a faj veszélyeztetettsége nem áll fenn. Nem védett faj. Bakonyi státusza: vándorfajként szükségtelen besorolni. Morfológiája meglehetősen egységes, eltérései elsősorban hideg- és melegtűrését próbára tevő kísérletek során jöttek létre (BERGMANN, 1955). 5. nem: Nymphalis KLUK, 1802 Igazi tarkalepkék A nemet a taxonómusok többször darabokra szedték, ám tudományos munkáikban állásfoglalásuk mellé soha nem fűztek indoklást. Ma is divat e felett átsiklani, s az olvasó is rezzc-