Dietzel Gyula: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 21. - A Bakony nappali lepkéi. (45 színes fotóval) (Zirc, 1997)
A fajok részletes jellemzése
a nevet senior szinonimként mások is kijelölték, bevezették a faj számára. A sappho tehát subspeciesként azt a helyet érdemli, ahová a Fauna Hungariae-ban (GOZMÁNY, 1968) elhelyezést nyert. Morfológiailag állandó, eltérései hazánkból nem ismertek. Rögzített bakonyi lelőhelye: 8 (12.térkép) le 4b,c 18 b 39 3 b 12 38 52 43. Neptis rivularis (SCOPOLI, 1763) Nagy fehérsávos lepke (47. kép) (syn.: coenobita STOLL, lucilla F, innominata LEWIS, Camilla ESP.) Euroszibériai elterjedésű, semisilvicol faj. Egyetlen nemzedéke fejlődik ki évente, rajzása június-július fordulóján tetőzik. A Bakonyban eddig csak a Kab-hegyről került elő két igen megviselt példánya a '80-as évek elején. A faj azóta nem mutatkozott. Tápnövényét, a fűzlevelű gyöngy vesszőt (Spiraea salicifolia) nagyon leromlott, rosszul fejlődött állapotban találtam a Gyertyánosi-út csúcs felé esd néhány sekély völgyhajlatában. A meredek hegyoldalnak ez a szakasza erdészeti véghasználat alá került, s az erddk helyén kd-kövön nem maradt, kipusztult az aljnövényzet is, s a gyöngyvessszdnek örökre nyoma veszett. Mivel a Kab-hegy hatalmas tömbjének — tágabban meghúzott faunisztikai vonzáskörzetének — alapos feltáró munkája jelenleg is tart, egyenlőre nem tartom a rivularis-t véglegesen kipusztultnak. Félő ugyan, hogy még ez az állásfoglalás is túlzottan optimista, miután a rendszeresen keresett gyöngy vessző másutt nem került eld. Hernyója más gyöngyvesszo fajokon is él. A Bakonyhoz legközelebb az Őrségben repül, de 1987 óta ott sem figyelték meg. Más faunisztikai ismertetések is gyors fogyatkozását jelzik (GYULAI, 1977). Védett faj. Bakonyi státusza: 1 (0). Rögzített bakonyi lelőhelye: 1(12. térkép) 25 a 3. nem. Limenitis FABRICIUS, 1807 Nyárfa- és lonclepkék 44. Limenitis camüla (LINNAEUS, 1764) Kis lonclepke (syn.: sibilla L., camilla ESP, camilla SCHIFF.) Transzpalearktikus elterjedésű, többközpontú faj, amely egyetlen, kétséget kizáróan biztos megfigyeléstől eltekintve, csak a Balaton-felvidéken és a Déli-Bakonyban tenyészik. Június elejétől augusztus közepéig repül, rajzásának csúcsideje június 10. és 25. közé tehető. Egyes években még felszökik egyedszáma, ha optimális élőhelyi viszonyokat talál, de azon túl a Bakony egyik legrohamosabban fogyatkozó Nymphalidae-faja. Eddigi legnagyobb gradácidját — először, és alighanem utoljára — 1976 júniusában láthattam a balatonarácsi Koloska-völgyben. A völgy árnyékmozaikos erdei útjain és a szűk, de hosszú tisztások szélein ezrével repült a camilla. A rajzás által érintett mintegy 4-5 km-es völgyszakaszon a teljes állomány több tízezerre volt tehető. A felejthetetlen látvány, a páratlan tömegviszony, az összes pozitív körülmény szerencsés, egyidejű fellépése révén jöhetett csak létre. Feljegyezhettem, hogy egyetlen, közepes, mintegy félökölnyi őzürüléken egyidejűleg 46 példány tülekedett. Az egészen közeli szemlélődésre sem reagáltak, sdt perceken belül 8-10 egyed telepedett kézfejre, cipőre és az oldalzsák nyirkos vállszíjára. Már alig 1 négyzetméter-