Dietzel Gyula: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 21. - A Bakony nappali lepkéi. (45 színes fotóval) (Zirc, 1997)

A fajok részletes jellemzése

Mezőgazdaságilag művelt területektől távol tenyészik, de lokalitása folytán veszélyeztetett helyzetbe kerülhet. Tudományos kutatások céljára nagyobb mennyiségben való befogása szükségtelen, alfaji vizsgálatok a fajt nem érintik, fokozott kímélete indokolt. A természetvédelmi szerveknek pedig mielőbb védetté kellene nyilvánítaniuk a Szilvádi-hegyet, ugyanis más ritka és védett fajoknak is lelőhelye (pl. Anarta myrtilli)\ Nem védett faj! Bakonyi státusza: 3 (2). A közép-eurdpai populációk a németországi törzsalakkal azonosak. A bakonyi példányok között aberratív eltérés eddig még nem akadt. Rögzített bakonyi lelőhelye: 5 (lO.térkép) 14 30 32 34 45 8. nem: Coenonympha HÜBNER, 1819 Szénalepkék 37. Coenonympha arcania (LLNNAEUS, 1761) Fehérövu szénalepke (syn.: amyntas PODA, cephalus GEOFFR.) Tipikusan európai elterjedésű faj, amely a kontinens belsejében általánosan elterjedt és gyakori, csak a földrajzilag kissé elkülönüld Brit-szigetekről és az Ibériai-félsziget egy részéről hiányzik. Skandinávia éghajlata már hűvös a faj számára, ott lokális és ritka. A Bakonyban a cseres-tölgyesek és a vegyes lomberdők, valamint a cserjés ligetek mezoxerotherm kísérőfaja. A déli fekvésű karsztbokorerddk szélein helyenként közönséges. Az Északi-Bakony magasabban fekvd területein előfordulása valamivel szórványosabb. Hímjei már május közepétől repülnek, a nőstények pedig június első napjaiban válnak gyakorivá. Egynemzedékü faj, de 1988 szeptemberében, a hónap végén a veszprémi Cser-erdőből egy nőstény példánya került eld, teljesen friss „ex larva" állapotban (leg. Szarka Sz.). Ez az adat annyira rendkívüli, hogy a nemzedéki kérdésben figyelmen kívül hagyhatd. Tömegviszonyainak állandósága megnyugtatdan magas, veszélyeztetettségérdi nem beszélhetünk. Természetvédelmi intézkedést nem igényel. Bakonyi státusza: 5. A bakonyi példányok — s egyben a hazaiak is — eltérnek a Stockholm környékérdi leírt törzsalaktól és az ssp. cephalus GEOFFR. alfajjal egyeznek meg. Fonákjának szemfoltrendszere, a fehér övvel együtt, a modifikáció széles skáláján biztosít nagy variabilitást. Ezek a Bakonyban is sűrűn előforduld alakok leíratlanok, döntő többségükben közlésük szükségtelen is. A fajnak 1982-ben a bándi Vár-hegyrol került eld egy, a fonákján extrém médon elváltozott példánya az ab. cessexa, amelynek fehér öve eltűnt, s az alapszín is a többi rajzolatelemmel együtt eltérd (DIETZEL, 1991). 38. Coenonympha iphis (SCHIFFERMÜLLER, 1775) Közönséges szénalepke (syn.: glycerion BKH., bertolis DE PRUNNER) Eurázsiái mezofil faunakomponens, amely a Bakony északi területeinek hűvösebb klímájú, üde rétjein helyenként közönséges. A Déli-Bakonyböl is sok helyről előkerült, de ott a populációk egyedszáma alacsonyabb. Ugyanez vonatkozik a Balaton-felvidékre is, ahol már csak szórványosnak tekinthető. Első nemzedéke május végétől repül egészen június közepéig, a második nemzedék a déli területeken már két héttel később megjelenik. Ez utóbbi rajzásidd hosszabb, nyújtottabb, és egészen szeptember közepéig tart. Az utóbbi évtizedekben a feljegyzések gyenge népességcsökkenésre utalnak. Ez legnagyobbrészt a mezőgazdasági kemizálás következménye lehet, szerencsére a faj egyenlőre nincs veszélyben. Nem szerepel a védett fajok között. Bakonyi státusza: 5.