Dietzel Gyula: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 21. - A Bakony nappali lepkéi. (45 színes fotóval) (Zirc, 1997)

A fajok részletes jellemzése

Veszélyeztetettsége az általános környezeti ártalmakon túl még abban is jelentkezik, hogy mivel szívesen repked utak mentén — így az aszfaltozottak murvás padkáin is — az ott csapongd egyedek nagy számban esnek áldozatul a gépjárműforgalomnak. Sokat zúznak össze az erdészeti gépjárművek is, mivel a lepke szívesen szívogat földutakon, az erdei emlősök ürülékén, s ilyenkor ébersége csökken. Hernyója fűféléken (Holcus és Poa sp.) él, így a barbár rétégetések is hozzájárulnak gyérüléséhez. Nem védett faj. Bakonyi státusza: 5 (4). A Kárpát-medencében — s így a Bakonyban is — a törzsalaktól eltérd alfaj, az ssp. illecebra FRHST. tenyészik. Bár léteznek eltérései, morfológiailag nem igazán változékony, s a Bakonyból sem ismertek változatai. Rögzített bakonyi lelőhelye: 45 (7.térkép) 1 a,b 12 34 52 68 92 2b 13 a 35 56 69 a, b, c 95 3b 14 36 57 a, b, c 74 a,b 97 a, b 4 a, b, c 20 37 58 79 98 5a,b,c,d 22 a,b 39 60 80 99 6b,c 25 a, b, c 40 65 82 9 32 42 a, b 66 87 11 a, b 33 43 67 90 2/3. alnem: Chazara MOORE, 1893 24. Hipparchia (Chazara) briseis (LLNNAEUS, 1764) Tarka szemeslepke (syn.: janthe ESR) Nyugatpalearktikus, többközpontú faunaelem, a száraz, napsütötte nyílt területek jellegzetes nappali lepkefaja. A környezeti tényezőkkel szemben nagyon igényes, előfordulása lokális, ezért bakonyi lelőhelyadata kevés. Igaz ez mindazok ellenére, hogy a Veszprém-Devecseri-árok mentén és főleg a Várpalotai-fennsíkon található száraz erdők és lejtősztyeppek a briseis legoptimálisabb élőhelyei. Ebben a sávban nem nagy számban ugyan, de mindenütt találkozhatunk a lepkével. Valószínűnek látszik, hogy a Bakony klímája már kissé hűvös számára, nagyobb mértékű rajzás csak egyes években tapasztalható. Repülésének kezdete nagyon változó, olykor már július első hetében, máskor a közepe után indul rajzása, és szeptember végéig láthatd. Legnagyobb populációi Hajmáskér-Öskü térségében találhatók, itt augusztus első felében gyakori. Más bakonyi lelőhelyein többnyire csak egyes példányai kerülnek szem elé. ADéli-Bakonyban és a Balaton-felvidéken a klímaviszonyok kedvezőbbek, azonban a megfelelő élőhelyek száma kevesebb, így populációi gyérszámúak. Csak Szentkirályszabadja mellett, a lejtdsztyeppeken gyakoribb. Veszélyeztetettsége közvetlenül nem áll fenn, mivel élőhelyei nem emberközeliek, kultúrtermeteken nem él, és a vegyszeres növényvédelem károsító hatását sem érzi. Az utóbbi évek visszafogottabb katonai tevékenysége, a hadgyakorlatok által megzavart területek csökkenése, bizonnyal több ott éld faj megerősödését fogja eredményezni. Védett faj. Bakonyi státusza: 4. Viszonylag nagyszámú elnevezett eltérése közül a Bakonyban csak az ab. punctata AIGNER került eld több példányban. Ennél az eltérésnél az elülső szárnyon a típusrajzolattal szemben plusz pupillás foltot találunk. Alfajilag az ssp. pannonica MOUCHA et VARIN rassz-szal azonos.