Dietzel Gyula: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 21. - A Bakony nappali lepkéi. (45 színes fotóval) (Zirc, 1997)
A fajok részletes jellemzése
nes-krómsárga nőstényeknek alig féltucat példánya került elő, a legtöbb Bakony-kutató pedig ilyen habitusú ivart még csak nem is látott. Fehéresszürke alapszínű varietas-a a var. pallida is igen mérsékelt példányszámban repült. így érthető, hogy a nagy tömegben berepülő hímek a négy, eredetileg itt tenyészd rokon faj nőstényeivel kopulálva jelentékeny hibridállományt hoztak létre. Ennek genetikai befolyása még 1991-ben is tapasztalható volt, ami hirtelen meghatványozódott anomáliákban jelentkezett. Friss területfoglalású fajról lévén szó, jövőjét illetően nem volt könnyű jóslásokba bocsátkozni, azok mégis nagyrészt beigazolódtak. 1991-ben megkezdődött az egyensúly helyrebillenése. Bizonyossá vált, hogy tavaszi nemzedéke a Bakonyban ritkán előfordul (1995 április), de nem tenyészik. A júliustól októberig repülő, összemosódd nemzedékek állománya a délről bevándorolt egyedek szaporulataként jön létre. A függd viszony tehát kialakult, s erre 1992ben bizonyságot szerezhettünk. 1991-ben két szembeszökő változás volt megfigyelhető. Az egyik jelenség az ivarok jobb egyensúlyi helyzete — bár a bakonyi tömegviszonyok 1990ben is csak relatíve voltak magasak —, a másik változás pedig a szembetűnd méretcsökkenés volt. A sárga nőstény típus 1991-ben is ritka volt, de a fehér var. paliida nőstények aránya megközelítette a hímek számát. Az erate végleges területfoglalása még mindig bizonytalan volt, s az 1991-ben tapasztalt nagymértékű ritkulásából is csak óvatos következtetéseket lehetett levonni. Az 1992-es év nyarán már kifejezetten ritka lett a faj, bár minden időszak adott bizonyító példányokat, de ezek összesen nem tettek ki tucatnyi egyedszámot sem. Nőstény csak a var. pallida-\d\ jelentkezett. Legvalószínűbb, hogy a Colias croceus-hoz hasonlóan periodikus bevándorlásaival fogunk a jövőben találkozni, s a jelek szerint az 1992-es év mind a croceus, mind az erate számára nem a migrácid éve volt. Az előbbiekben már említett jelenséget — a faj rendkívül kedvezőtlen ivararányát a Bakonyban — a hibridizácid jelenleg is fennálló eredményei tartásán igazolták. Csak a rokon C croceus varietasainak viszonylagos ritkasága volt az oka annak, hogy a var. helice és a var. helicina habitust drzd erate nőstények csak több éves késedelemmel jelentek meg. 1993 dszén már felbukkantak az ilyen karakterű példányok is. Ezek az erate var. paliida életlen rajzolata mellett már sárgásnarancs középmezdvel jelentkeztek. Egy évvel később ez a habituskép már fokozottabban letisztult, a kontrasztok élesebbekké váltak. A példányok azonban megőrizték a tipikus erate és a var. paliida jellegzetes szegélyrajzolati elemeit, így meghatározásuk nem okozott nehézséget. A faj kitörésének folyamatával, etológiájával és az általa okozott hibridizációs jelenségekkel egy külön dolgozatban részletesen foglalkoztam (DIETZEL, 1991a), amelyekre ezúttal csak érintőlegesen tértem ki. Nem védett faj. Bakonyi státusza: valdszínűleg vándorlepkeként fog faunánk tagjaként szerepelni, így minősítése egyenlőre indokolatlan. 7. nem: Leptidea BILLBERG, 1820 Csúcsfoltos fehérlepkék 19. Leptidea sinapis (LINNAEUS, 1758) Mustárlepke Euroszibériai elterjedésű, mezofil-euryök faj, melyet a Bakonyban elszdrtan mindenütt megtalálhatunk, de sehol sem lép fel nagy számban. Évente két nemzedéket hoz létre, de 1967 oktdberében egy kis példányszámú, részleges generácidja repült. Az eltelt néhány évtized során egyedszáma a többi nappali lepke fajhoz hasonlóan meggyérült, de megkülönböztetett védelme egyenlőre nem indokolt. A Vörös Könyv felsorolásában nem szerepel, nem védett. Bakonyi státusza: 4.
