Dietzel Gyula: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 21. - A Bakony nappali lepkéi. (45 színes fotóval) (Zirc, 1997)
A fajok részletes jellemzése
A kérdéses területen májustól augusztusig többször megfordultam, de a fajt sohasem találtam. Miután Tallds igen megbízható és lelkiismeretes leldhelyi cédulázásában kételkedni nincs okom, igen valószínűnek látszik, hogy a myrmidone utolsó ott tenyészd népességének példányait fogta meg. Ha ezt az egyébként is meglehetősen érzékeny fajt oly mértékben megzavarják, mint említett lelőhelyén, akkor az ősfeny ves környékéről való eltűnése csaknem bizonyosra vehető. Tallós kutatásai óta a bauxitlencsék külfejtési munkálatai rombolják, zsugorítják az erdőállományt. A bányászkodás egyik áldozata a most tárgyalt narancslepke, s hasonló sorsra juthatnak a terület más természeti értékei is. Megítélésem szerint fennmaradt lelőhelyein a habitat védelme sehol sem megoldott. Védett faj ! Bakonyi státusza: 0. Hímje morfológiailag állandd, nősténye változékonyabb, de ismert varietas-a, a var. alba rendkívüli ritkaság. Törzsalakját hazai példányok képviselik. Rögzített bakonyi lelőhelye: 1 (5. térkép) 82 16. Colias croceus (FOURCROY, 1785) Sáfránylepke (syn.: helena H.S., hyale ESP., edusa FABR.) Pontomediterrán-szubtropikus eredetű, euryök vándorfaj. Egyes években nagyobb számban vándorol — május, június hónapforduld táján — s ilyenkor még a sarkkörön túli vidékeket is eléri. A Bakonyban az 1955-ös, az 1973-as és az 1975-ös években, de főleg 1991 nyarának végén — egészen októberig — egyes helyeken tömegesen repült. A közbenső évek folyamán is előfordult, hogy magasabb egyedszámban mutatkozott, de — több mint 35 év alatt — 1991 dszén volt az igazán kirívó gradácid éve. Ez év szeptemberében mindenütt látható volt, de egyes tereppontokon, a késd délutáni órákban határozott helyi jellegű vonulását figyeltem meg. A vándorlások 12-15 perce alatt több száz példány vonult laza kötelékben, de ezekhez az adott terület egyébként ott tartózkodó állománya sohasem csatlakozott, tevékenységüket az átvonuló lepketömeg egyáltalán nem zavarta! Ebben az évben már július derekán mutatkoztak a rendkívüli bakonyi szaporulat előjelei. Augusztus-szeptemberi nemzedéke — a számára kedvezd környezeti viszonyok között — egyes helyeken (Márkó-Herend térsége, a Som-hegy alatti Sáfrány-mező) népességrobbanást idézett elő. Itt, a szovjet csapatok rendszeres átvonulásának megszűntével megéledt a felhagyott lucernás, s a faj több ezer példánya volt láthatd egyidejűleg a védett fekvésű, hosszú és széles sávon. Ezt a példátlan tömeget jól jellemzi a varietas-ok nagy száma. Közel 100 példányát fogtam a var. he lice, helicina és a köztes aubuissoni eltéréseknek. Még olyan ritka aberrációk is felbukkantak, mint az ab. pseudomas (syn. paveli). Az ilyen ritka szerencsés tömegviszonyok mellett megfigyelhető volt a 3 varietas eltérő viselkedése a normál habitusú egyedekétől. Míg az utóbbiak nőstényei csak nyugodtabb mozgásukkal tértek el a hímektől, addig a varietas-ok csaknem kizárólag az erdőszél mezőre vetülő árnyéka közelében, 3-4 méteres sávban repültek. A törzsalakkal azonos habitusú nőstények a felzavarásra rövid távú továbbrepüléssel reagáltak, a varietas-ok viszont mindig a magasba röppentek és igen nagy sebességgel a 10-15 méteres magasságú lombkoronaszintben tűntek el. 1991 nyara óta a faj sok gyűjtött példányán észlelhető a délkelet felől gyors területfoglalással érkező Colias erate genetikai hatása, a croceus alapmorfoldgiájának megléte mellett.
