Dietzel Gyula: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 21. - A Bakony nappali lepkéi. (45 színes fotóval) (Zirc, 1997)

A fajok részletes jellemzése

II. család: PIERIDAE Fehérlepkék 1. nem: A p o r i a HÜBNER, (1819) Erezetes lepkék (javasolt elnevezés) 5. Aporia crataegi (LINNAEUS, 1758) Galagonyalepke (syn.: alepica COSM.) Holopalearktikus, mezofil nappali lepkénk, amelyet alig több, mint fél évszázaddal ezelőtt még a gyümölcsösök egyik leghírhedtebb kártevőjeként tartották számon. Nem egy esetben tetemes kártételéről is tudósítottak az alkalmazott rovartan korabeli szaklapjai. A Bakonyban — leszámítva a Balaton-felvidék egyes pontjait — a fehérlepkék egyik legnagyobb ritkasága. Az Északi-Bakony határterületeiről is csak kevésszámú példány több évtizedes adatai ismertek (Herend, Veszprém). A Déli-Bakonybdl és a Balaton-felvidékről is csak igen szórványosan került eld, nagy egyedszámú populációi sehol sem tenyésznek (Agártető, Kapolcs, DÖrgicse). A Tapolcai-medencéből NÉMETH (1991 ) is csak két adatot közöl dolgozatában. Egyetlen nemzedéke május utolsó napjaitól június végéig repül. Megritkulása következtében kártételéről bakonyi viszonylatban már hosszú ideje nem beszélhetünk. Nem védett. Bakonyi státusza: 3. A magyarországi crataegi eltér a Svédországból leírt nevezéktani törzsalaktól, a populációk egyedei az ssp. transiens LEMPKE alfajnak felelnek meg. Morfológiailag állandó habitusú, inkább a szexuáldimorfikusan eltérő nőstény gyérpikkelyezetű szárnymezőjében fedezhetők fel — annak kiterjedését érintő — különbségek. 2. nem: Pieris SCHRANK, 1801 Igazi fehérlepkék 6. Pieris brassicae (LLNNAEUS, 1758) Káposztalepke Holopalearktikus, hipereuryök faj, amely a Bakony egész területén gyakori, kivéve a karsztbokorerdőkkel övezett száraz területeket, ahol csak szórványosan és egyesével tűnik fel. A Pieris-fâjok közül a legkésőbb, általában május közepe táján jelenik meg. Csak kivételesen látható egy-egy példánya áprilisban, amikor nemének többi faja már nagyobb számban repül. Évente három nemzedéke fejlődik ki, ezek nagyrészt egymásba folynak. Az őszi példányok még október végén is láthatók. Említést érdemid, hogy komolyabb kártételéről már évek óta nincsenek jelzések. A kártételt okozó egyedsűrűséget legfeljebb a kiskertekben érheti el. Nem védett faj. Bakonyi státusza: 5. A hazai brassicae a nevezéktani törzsalaktól nem tér el, és számottevően eltérő aberratív alakjai sem ismertek a Bakony bői. — Pieris balcana LORKOVIC, 1970 Balkáni fehérlepke Honossága a közelmúlt revíziós munkáinak eredménye. A TTM Állattárának gyűjteményében fellelt pédányok alapján a faj a Bükk-hegységben, Szarvaskő környékén izoláltan fordul elő. A vele rokon fajtól — Pieris rapae (répalepke) — igen nehezen elkülöníthető faj bakonyi tenyészése nem kizárt. Rendszertani helyzete kellőképpen nem tisztázott, így ezen a téren állást foglalni egyenlőre korai. A Vörös Könyvben nem szerepel. 7. Pieris ergane (GEYER, 1828) Sziklai fehérlepke (11. kép) Mészkőhöz és dolomithoz ragaszkodó, melegkedveld pontomediterrán eredetű faj. Magyarországjelenlegi területérdi csak a századfordulót követően került eld. A Bakonyban Bordán gyűjtötte először a '20-as években.